A Robin Hoodban a Rockszínház örökségét vélem felfedezni, ám az, ami akkor a maga nemében és a mi tájékunkon innovatívnak számított, mára rég túlhaladottá vált. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Egy mára elveszett, alkalmi jellegű pantomimjáték ugyancsak erősen alkalmi jellegű táncszínházi rekonstrukcióját ígérte Erkel szülővárosának tószínpada július 20-án. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A pretend igéből képzett pretender főnév jelentése: tettető, színlelő. A varázsló szó pozitív konnotációja, amit Miklós Tibor fordító választott a The Great Pretender címének, nem illik tehát hozzá. Viszont passzol a szeánsz-koncert melodrámai hangulatába. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Időutazásban lehetett része annak, aki a délután a Gyulai Várszínház Kamaratermében megnézte a Katona József Színház huszonöt évvel ezelőtti Ahogy tetszik-előadásának felvételét, majd este Vidnyánszky Attila e darabra készített játékos variációját. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A Jazz Fesztivál után másnap már blues szólt a gyulai várszínpadon, és bár a két műfaj számos rokon vonással rendelkezik, a jelenlévő közönség már más indíttatással jött el meghallgatni az éjszaka egy óráig tartó négy koncertet (amiből a szerző hármat abszolvált). VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
A nemzeti dráma után szinte menetrendszerűen következett a nemzeti opera Vidnyánszky Attila nyári kalendáriumában. A Tragédia derekas munka, remek színház volt, ám a debreceni-gyulai koprodukcióban készült Bánk bán esetében már csak ötletelésre futotta. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A Gyulai Vár Jazz Fesztivált tizenhetedik alkalommal rendezték meg és a négy fellépős est sztárvendége ezúttal az a Mike Stern volt, aki már járt a fesztiválon és egyébként sem ritka vendég Magyarországon. VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.