Sosztakovics: Az orr / Neue Oper Wien
2015.09.28.

Sosztakovics első operáját a Müpával együttműködésben mutatta be a Neue Oper Wien csapata, s alig pár nap múlva a CAFe Budapest fesztivál műsorán is ott szerepel majd ez a nyugtalanítóan mai remekmű. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Mindnyájan Gogol köpönyegéből bújtunk elő” – hangzik a híres méltatás, mellyel Dosztojevszkij a teljes orosz irodalom nevében magasztalta fel pályaelődjét. Mindnyájan Gogol orrából bújtunk elő – mondhatta volna a huszadik századi abszurd bármely nagysága, hiszen Gogol 1836-os elbeszélésének nyitómondatával („Március huszonötödikén rendkívül furcsa eset játszódott le Pétervárott.”) valami olyasmi indult az útjára, ami máig hat a világirodalomban – meg a kelet- és közép-európai mindennapokban.

Jelenetek az előadásból
Jelenetek az előadásból

1928-ban a 22 esztendős Dmitrij Sosztakovics is elevenen érezte Az orr jelenvalóságát, s okkal érezte még akkor is, amikor élete utolsó éveiben az alábbi szavakkal értelmezte – Szolomon Volkovnak visszaemlékezve – Gogol (és a maga) abszurd remekét: „Az orr rémtörténet, nem tréfa. Hogyan lehet mókás a rendőri elnyomás? Ahová csak lépünk, ott egy rendőr, pisszenni sem lehet tőlük. És nem mulatságos Az orrban a tömeg sem. Egyenként szemlélve ezek nem rossz emberek, csak kissé különcök. De együtt tömeget alkotnak, amely vért kíván. Semmi mulatságos nincs magában az „orr”-ban sem. Orr nélkül nem vagy ember, de nélküled az orr emberré válhat, sőt fontos bürokratává. Ebben nincs semmi túlzás, nagyon is hihető történet. A mi időnkben Gogol még ennél furcsább dolgokat is láthatott volna. Nálunk is vannak orrok mindenfelé, úgy járkálnak, hogy az embernek felforr a vére, és mindaz, amit művelnek, egy cseppet sem mulatságos.

Matthias Oldag bécsi-budapesti rendezése most nyomatékosítja a történet jelenkori érvényét: ruhákkal, a díszlet hátfalán olvasható cikkszöveggel (az ukrán válságról, s benne az oroszok és Európa felelősségéről), s persze a nézőtér többszöri bejátszásával. Az (opera)rendezői eszköztárnak ez az unalomig használt közép-európai főeleme és manírja itt helyén valónak tetszett: hajszával és kommandós jelenléttel, a nézőtér szélére betelepedő hajléktalannal. A lényeg persze így is a színpadon zajlik, aranyorrú meg orrvesztett szereplőkkel, s az orra által elhagyott Kovaljov törvényszéki ülnök identitásvesztése egészen a tüllszoknyás megjelenésig fajul.

Fotó: Armin Bardel. A képek forrása: Neue Oper Wien
Fotó: Armin Bardel. A képek forrása: Neue Oper Wien

Az előadás erősségei a csoportos jelenetek: a rendőrségi és szerkesztőségi szcénák, az Orr letartóztatása… Ezekben a jelenetekben válik a legérzékletesebbé az a példás csapatmunka, amely a Neue Oper Wien produkcióját jellemzi. Az orosz szövegmondás dicséretes szintje, az agilis színészi jelenlét, a játékban is fontos ritmikai fegyelem betartása, no és persze a muzikalitás említhető az énekesi együttes erényeinek sorában. Az egyéni teljesítmények közül a tenor Pablo Cameselle rendőrfelügyelőjének dermesztően valószerűtlen falzettje, Marco Di Sapia (Kovaljov) egész estét betöltő kétségbeesése és elkeseredettsége, s Loryn Wey (Iván) már-már kéjes szolgai lustasága és arroganciája okvetlenül külön is méltatást érdemlő hozzájárulás az előadás sikeréhez.

Ahogy a történet, úgy Sosztakovics zenéje is kortársinak hat: ez a fiatalos bájú és energiájú avantgárd opera sokak számára alkalmasint még ma is túlságosan modernnek tűnhet. A szerkesztőségi jelenet bravúros kettős kánonja, a zenekari közjátékok támadó ereje, s egyáltalán: az ütős hangszerek által dominált egész hangzásvilág bámulatos, merész – és Pesten máig szokatlan. (Amikor 2013 őszén a MET moziévadának programján szerepelt Az orr, bizony-bizony jó néhányan elpályáztak a Fesztivál Színház nézőteréről az első percek után meg a szünetben.) A vezénylő Walter Kobéra és az amadeus ensemble-wien anyanyelvi szinten játssza ezt a zenét, s hasonlóan meggyőző a játékban is serény Bécsi Kamarakórus teljesítménye.

Október 7-én és 8-án, Sosztakovics operájának első budapesti előadásain Kobéra már a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának muzsikusait irányítja majd, s ez újabb lehetőséget kínál az együttes számára, hogy a még Vajda Gergely karnagyságának idején imponálóvá vált kortárszenei nyitottságát újfent bizonyíthassa. S voltaképp egészen hasonló lehetőség kínálkozik majd ezen a két estén a budapesti közönség számára is.

Helyszín:  Kammeroper, Bécs,  Időpont:  2015. szeptember 20.