Székely Csaba: Vitéz Mihály - Weöres Sándor Színház, Szombathely
2015.02.21.

Értem én, miért lehet ezt a Mihály vajdát nagy román nemzetegyesítő hősként ünnepelni: a 16-17. század fordulóján, ha csak röpke egy esztendőre is, három országot sikerült egyesítenie: Erdélyt, Moldvát és Oláhországot. Székely Csaba drámája egymásra kopírozza egy ember és egy nemzet fölemelkedését. Ja, a bukását is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Bajomi Nagy György
Bajomi Nagy György

Hogy ez a bizonyos nemzetegyesítés valójában országok erőszakos lerohanása volt, rengeteg áldozattal, azt tudjuk be a valóság makacs ellenállásának a fikció és történetírás nagyratörő ambícióival szemben. Apropó, nagyratörő: Márton László drámatrilógiája, A nagyratörő ugyanabban a korban játszódik, mint Székely Csaba Vitéz Mihály című drámája, s ez utóbbi egyik mellékszereplője az a bizonyos „nagyratörő”, Báthory Zsigmond, akit Székely drámájában nemes egyszerűséggel „bumerángnak” neveznek a császári udvarban, többszöri lemondásai és visszatérései miatt.

Székely Csaba Vitéz Mihály című drámája – mellyel megnyerte a szombathelyi színház drámapályázatát, a színház pedig megnyert egy igen figyelemre méltó darabot – jó érzékkel alkalmazza a shakespeare-i paneleket: sok szereplő, sok öldöklés, tündöklés és bukás, meg még egy vészbanya is van. Ami ott nagyszabású, az itt kispálya – és ebben, vagyis a formátumváltásban érhetni tetten Székely unikális drámaírói kvalitását. Ehhez, a formátumváltáshoz társul a „szemetes” nyelv, telipakolva alpári és kézenfekvő poénokkal, és társulnak a figurák is szépen, megannyi haszonleső szélkakas. Fúj, politika. Akkor és most.

Edvi Henrietta e.h. és Mertz Tibor
Edvi Henrietta e.h. és Mertz Tibor

Ez a Mihály persze tagadhatatlanul képességes pasas, már csak azért is, mert tud jól nősülni, ebből lesz gazdag. Aztán a jó svádájával, gyors észjárásával lehengerli a környezetét, előbb a szűkebbet, aztán a tágabbat. Belepörög a hatalomba, tetszik neki, az ő eredendő és soha le nem vetett suttyó figurájának ugyanolyan jól áll a narancssárga necc-trikó, mint az arany öltöny. Szegődik hívévé rengeteg ember, oláhok, székelyek, románok, megy a csillaga fölfelé, s közben szép lassan kitanulja a történelemcsinálás és -írás művészetét is. Az a győztes, aki győzelemről beszél – mindegy, mekkorát hazudik. Sokba kerül ez leginkább a népeknek, amelyeknek lassan nyílik a szemük; és sokba ennek a vitéznek, akinek még lassabban.

A csaták mentén kavargó történelmi dráma egy fordított szemétdombon játszódik, pontosabban egy szemétdomb alatt. Horesnyi Balázs díszlete idelent fehér, sónak látszó granulátum, melyben kissé nehéz, de főleg poros a járás; odafönt pedig a történelem, vagy ha úgy tetszik, az evolúció szemétdombja lóg baljósan, mosógép-dobtól lábosokon át kályhacsőig. Több mint empatikus díszlet – ahogy Béres Attila rendezése is több mint empatikus: fölveszi a drámában kínálkozó párhuzam fonalát, még föl is dúsítja, és könnyű kézzel engedi mintegy magától ráfeküdni erre a mi magyarországi jelenünkre itt. Nehezebb dolga van, éppen a gördülékenységgel a darab második részében – tán mert a fölívelés állomásai mindig különbözőek, a bukáséi viszont hasonlítanak egymásra –, itt nem ártott volna egy erősebb beavatkozás, amely lenyesegeti a dramaturgiai szószátyárságot.

Kár lenne elmaszatolni, hogy Székely Csabát is ez a mechanizmus érdekelte: hogyan ragadja magával a hatalom az embert, hogyan pörgeti olyan magaslatokba, ahonnan már nem látja tisztán, mi zajlik odalent. Macbeth-től Richárdig Shakespeare-t is ez érdekelte igazán, ezért érezzük oly brutálisan jelenidejűnek egynémely mai előadásait.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból. Forrás: wssz.hu.

A Vitéz Mihály – éppen az említett formátumváltás miatt – persze nem fejbeverős, hanem röhejes; és a színészek lubickolnak is a nevettetésben. Kivéve egyet – a fekete öltönyös, minden időben és helyzetben makulátlan külsejű és temperamentumú Petroszt, aki Mertz Tibor játékában igazi dermesztő alak, a bugris Mihály mellett és ellen az igazi nyertes, aki több kapura játszik, ezért örök túlélő. Mertz a simulékonyság, az alattvalói külsőségek, az örökös helyeslés mögött látni engedi a kapcsolat valódi természetét: itt bizony a szolga az úr.

Bajomi Nagy György korpulens termetével végigsodorja Vitéz Mihályt a röpke tündöklésen. Alakításának lendülete az előadás egyik nagy erénye, no meg az, hogy sem a figurából, sem a stílusból nem esik ki egyetlen pillanatra sem. És viszi, viszi a hátán az előadást.

Melyben emlékezetesek a különféle alattvalói csoportok is: a három bojár (Szabó Tibor, Kálmánchelyi Zoltán és Matusek Attila e.h.), akik Mihály híveként ellene és egymás ellen is örökké vívni készek, és a három erdélyi magyar (Kelemen Zoltán, Vass Szilárd és Endrődy Krisztián), akik csak föl-fölvillantják a nemzetkarakterológia néhány alapvonását. Aztán ott van még a hű szolga,  Mihálcsa, a bojár – Szerémi Zoltán szépen mutatja meg benne az örök lúzert. Báthory Zsigmond (Jámbor Nándor e.h.) csak röpke villanásra tűnik föl, de öccse, András (Balogh János) belehal a manipulációiba. A császári udvar kiskosztümös fiúk-lányok katonás gyülekezete, élén Avass Attila II. Rudolfjával, de köreikben felbukkan Conchita Wurst is, a különféle üzenetek tolmácsolása pedig igazi nyelvi ötletparádé (Vlahovics Edit és Edvi Henrietta e.h. jeleskednek benne). Mihály feleségét tüchtig és szexéhes Barbie-nak játssza Csonka Szilvia, szerelmét, Velikát „nőnek túl okosnak” Hartai Petra e.h.

És az egészet át- meg átszövi a folyamatos orgia, mulatás, zene, tánc és pia – mintegy ikonjaként a magyaros sorstragédiának. Melynek végén – pofátlan és vagány írói-rendezői fordulat – felbukkan persze „Fortinbras” maga, Basta, a császári generális személyében, és hát mentsen meg az Isten tőle mindannyiunkat. 
Szerző: Csáki Judit
Író:  Székely Csaba,  Cím:  Vitéz Mihály,  Dramaturg:  Ari-Nagy Barbara,  Díszlettervező:  Horesnyi Balázs,  Jelmeztervező:  Pilinyi Márta,  Rendező:  Béres Attila,  Szereplők:  Bajomi Nagy György,  Mertz Tibor,  Csonka Szilvia,  Szerémi Zoltán,  Németh Judit,  Szabó Tibor,  Kálmánchelyi Zoltán,  Matusek Attila e.h.,  Jámbor Nándor e.h.,  Balogh János,  Horváth Ákos,  Hartai Petra e.h.,  Kelemen Zoltán,  Vass Szilárd,  Endrődy Krisztián,  Edvi Henrietta e.h.,  Fekete Linda,  Vlahovics Edit,  Avass Attila,  Szabó Róbert Endre,  Móri Csaba,  Németh Gyöngyi