Mamma Mia! / Szegedi Szabadtéri Játékok
2014.08.19.

Nem királylányos, és nem is rémséges, nincs benne főgonosz, se ártatlan jóság, egyszerű, mai történet egy nem túl originális csavarral, viszont tele van az ABBA együttes számaival, s ez meghozza az elsöprő sikert. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.

Boglárka,
Szerednyei Béla, Simon Boglárka, Molnár László, Sasvári Sándor
Valamikor a történelmi időkben, 1968-ban játszották a magyar mozik a Jó estét, Mrs. Campbell! című filmet Gina Lollobrigidával a főszerepben, amiben az egyedülálló Carla, gyermeke születése után mindhárom számításba jöhető apától rendszeresen behajtotta a tartásdíjat, s ment is minden, mint a karikacsapás, mígnem – húsz év múltán - az apák összegyűltek Carla háza táján. Aztán persze minden jól alakult.
 
Kereken negyven évvel később született egy másik film, amelyben egy másik szuper színésznő, Meryl Streep - akit viszont Donnának hívnak - egyedül neveli a lányát egy görög szigeten, s egyszer csak, pont, mikor eladósorba kerül a leány, nála is megjelennek az esélyes apák – szintén hárman. (És itt is jól végződnek a dolgok.)

A két film között, 1999-ben megszületett a Mamma Mia! című musical, ami a  Lollobrigidás sztorit vitte tovább az ABBA együttes zenéjével, majd 2008-ban kiindulópontja lett a Meryl Streepes adaptációnak. Az új szövegkönyv valamivel dúsabb lett, mert a három férfi mellé a szerző (Catherine Johnson) megfelelő számú nőt írt bele a szövegkönyvbe Donna barátnői révén, továbbá korszerűsítette az alaphelyzetet például azzal, hogy a valaha volt hippilány, a független és szabad Donna nemcsak, hogy sosem törte magát tartásdíj(ak)ért, de az általa konformnak tartott házasságról idővel sem változott a véleménye.

Détár Enikő
Détár Enikő
A film itthon is ment - a hazai nézők többsége ezt jobban ismerheti, mint a külföldön máig futó előadásokat -, s minden bizonnyal ennek is szerepe lehet abban a hatalmas érdeklődésben, ami a Mamma Mia! magyarországi bemutatóját övezte. No, és persze nem kevésbé a műfajt illetően csalódást okozni nem tudó Madách Színház társulatának, akik a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán tartották a premiert. 

Ami a nem túl mély szövegkönyvben érdekes lehet, hogy a szereplők a középgeneráció számára ismerős dilemmákat sorolják: felnőtté válás, házasság, válás, szinglilét. Fülel is a nézőtér, hálásan kaccant, ha valami az elevenjébe vág, például ilyesmi: régen hippi voltál, ma bankban dolgozol és öltönyt viselsz. Efféle köznapi bölcsességekkel telik el az a játékidő, ami két ABBA szám között rendelkezésre áll. De zárjuk le a mesét: a nagy apakeresés közben Sophie rádöbben, hogy mégsem menne férjhez, előbb világot akar látni, ám, hogy az előkészített ceremónia ne menjen pocsékba, a legjóképűbb apajelölt elveszi anyut.

Kováts Kriszta, Simon Boglárka
Kováts Kriszta, Simon Boglárka
E vérdráma nélküli, hollywoodi mélységű és romantikájú szüzsét Szirtes Tamás rendező, Bátonyi György díszlettervező, az animációért felelő Vízvárdi András és a világítást megkomponáló Madarász „Madár” János olyan lehengerlő leleménnyel tették színpadra, mint ahogy a tükörtojást tálalják a legexkluzívabb étteremben. Szirtes Tamást már nem lehet fokozni, vérprofi. Mindent a leghatásosabban vezényel, mind az érzelmeket, mind a poénokat. Hogy a szövegkönyv szerinti halványabb (hogy ne mondjuk: unalmas) részletek is lebilincselőek legyenek, abban viszont a látványért felelős kollégák viszik a pálmát. Olyan nagyszabású, animációval megdobott vetítést varázsolnak a háttérre, ami még a vizualitás iránt érzéketleneket is „látóvá” teszi, hiszen a tenger, a felhők, a naplemente, a görög falucska képeslapra hajazó megjelenítése még a Walt Disney-céget is pironkodásra késztetné. Ha meg nem a háttér játszik, akkor a fénymester írja át valami mássá a színpadon álló-forgó tavernát s a görög fílinget sugalló házikókat.

Funkcionálisan módosítva a szólást: mi szemnek-fülnek ingere, azt mind megkapjuk, utóbbit leginkább az ABBA együttes kottáiból, az ő számaik kétségkívül örökzöldek, még ma is fülbe másznak. Akik játszanak, és a dalokat előadják, mind kompaktul teljesítenek, elvégre Szirtes tökéletesen tudja, mely szerepet kire kell osztani bombabiztosan. Donnát Kováts Krisztára, a cserfes barátnőket Sáfár Mónikára és Détár Enikőre, a csodabogár apákat Szerednyey Bélára és Molnár Lászlóra, a befutó sármost Sasvári Sándorra. És az ifjú szerelmesekről se feledkezzünk meg, Simon Boglárka és Sánta László a nagyok mellett derekasan helytállnak.

Détár Enikő, Kováts Kriszta, Sáfár Mónika. Fotók: Szegedi Szabadtéri Játékok
Détár Enikő, Kováts Kriszta, Sáfár Mónika. Fotók: Szegedi Szabadtéri Játékok
Néha azért úgy tűnik, kissé túl lett olajozva a gépezet, a fiatalok várható, majd beteljesülő boldogságát szánkba rágó nyitó- és záró kép konvencionálisabbra és érzelgősebbre sikerült, mint a nagy egész, a tánckar sem kápráztat el a jól bevált klisékből építkező, kétségtelenül mutatós, de finoman szólva, korántsem fantáziagazdag és erőt próbáló koreográfiával. 

Hogy mi, nézők végül is musicalen voltunk-e, vagy inkább egy gazdagon körített koncerten, azt nehéz eldönteni, pláne, hogy a tapsrend után, ám a darabhoz gondosan hozzáfűzve, a ráadásoknak köszönhetően, ténylegesen bulihangulatúvá vált a produkció. Így két vége lett az estének: egyszer egy simán boldog, amelyben a színpadon mindenki megtalálja a maga útját, és egy közösségi hangulatjavító másik, amely a nézők happy endjévé vált.

Szerző: Ibos Éva
Zene és dalszöveg:  Benny Andersson, Björn Ulvaeus, Stig Anderson,  Szövegkönyv:  Catherine Johnson,  Fordította:  Bárány Ferenc és Puller István,  Szereplők:  Kováts Kriszta,  Sasvári Sándor,  Simon Boglárka,  Sáfár Mónika,  Szerednyey Béla,  Détár Enikő,  Molnár László,  Sánta László,  Lapis Erika,  Foki Veronika,  Ekanem Bálint,  Berényi Dávid,  További szerepekben:  Baranyai Annamária, Barát Attila, Kecskés Tímea, Mező Zoltán, Nagy Attila, Sándor Dávid, Sári Éva, Szentirmai Zsolt, Wégner Judit és Sárközi Gyula,  Közreműködik:  A Madách Színház Tánckara, Zenekara, Kórusa és a Madách Musical Táncművészeti Szakközépiskola növendéke,  Koreogáfia:  Tihanyi Ákos,  Díszlettervező:  Bátonyi György,  Jelmeztervező:  Szűcs Edit,  Zenei vezető és karmester:  Kocsák Tibor,  Animáció:  Vízvárdi András ,  Világítástervező:  Madarász „Madár” János,  Hangmérnök:  Ditzmann Tamás, Farsang Áron,  Szcenikus:  Szűcsborus János,  Koreográfus asszisztens:  Molnár Ferenc, Rieberger Anita,  A rendező munkatársa:  Vaszilenko Eugenia,  Játékmester:  Bencze Ilona,  rendezte:  Szirtes Tamás