Magic Mike
2012.08.09.

Régi tudás, hogy a hollywoodi filmekben rendszerint számottevően több a vetkőző férfi, mint a meztelen nő. A Magic Mike most mellékesen egy teljes filmet szentel ennek a féloldalasságnak. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Cody Horn és Channing Tatum
Cody Horn és Channing Tatum

Hálás kommersztéma és önéletrajzi ihletés – ez a kettősség teszi első pillantásra figyelemreméltóvá a floridai férfistripperek világában játszódó Magic Mike című alkotást, hiszen egyrészt a legkülönfélébb beosztású ivarszervi munkások mindenkor nagy népszerűségnek örvendtek a mozivásznon, másrészt pedig a film cím- és főszerepét játszó Channing Tatum egykoron maga is dolgozott a szórakoztatóipar e fülledt szegletében. Így hát a bejáratott közhely ebben a filmben a realista hitelességnek ad randevút, s bár sok újdonságot éppenséggel nem tudunk meg sem a férfivetkőzés és a féktelen leánybúcsúk világáról, sem pedig úgy általában az emberi kapcsolatok természetrajzáról, azért a Magic Mike enyhén szólva felültervezett 110 perce az elmondottakkal együtt sem tetszik időrabló mulatságnak. Merthogy a sajátos, mondhatni egzotikus közegben játszódó történet valójában egyetlen tisztességgel felvázolt hitvallás az amerikai értékek mellett, mely értékeket olyannyira különböző zsánerű filmek ünnepelték már az elmúlt évszázad során. Vállalkozó szellem, erő az újrakezdéshez, önzetlen áldozatvállalás, férfibecsület – sorjáznak a kifutón az oly tiszteletreméltó csapat tagjai, akárha a tampai Chippendale-formáció fellépését látnánk.      

A harmincéves, fizikai kondíciójának delelőpontján álló Mike Lane (Channing Tatum), aki egyszerre sikeres vetkőző művész és bankhitelre mindhiába áhító kreatív bútoralkotó, a védőszárnyai alá vesz egy nagykamasz őstehetséget (Alex Pettyfer), ám a fiú, Adam oltalmazása és Adam nappali életet élő nővérének (Cody Horn) szemrehányásokkal elegy vonzalma saját életének újragondolására kényszeríti a Magic Mike művésznév alatt fellépő férfit. Egyetlen túlméretezett mondatba foglalva ennyi a Steven Soderbergh által megrendezett film sztorija, amelyben persze a fél- és alvilág seregnyi ismert rekvizitumának is jut hely és szerep. Mindenféle ajzó- és kábítószerek, a kilencvenes évekbeli Madonna-klippek és Calvin Klein-alsóreklámok modorában végigtombolt és átszexelt éjszakák, előre borítékolható sunyiságok és balhék, no meg persze őrjöngő lányok és asszonyok előtt vetkőző hollywoodi sztárok. Ez utóbbi jelenetek amúgy nagyjából a VOX-tévés Lilo Wanders Wa(h)re Liebe című egykori műsorfolyamának modorában tartva: a teliszájas frivolitást sok óvatoskodással keverve, némi humorral és jó adag suta műkedveléssel.

Elöl a címszereplő. (A képek forrása: port.hu)
Elöl a címszereplő. (A képek forrása: port.hu)

Kivéve persze akkor, ha a címszereplő lép a kifutóra. Merthogy az imponálóan kidolgozott izomzatú Channing Tatum nem csupán olyan, mint Ete vitéz a Zalán futásából („Mindene nagy: vasa nagy, dárdája nagy, ő maga is nagy”), de hozzá egészen remekül táncol is, messze túl a színésztől még ép ésszel elvárható szinten. S ha tán színészi alkatának vélelmezett humortalansága nem is ígér a jövőre egy második Mark Wahlberget, azért Tatum színészi eszköztára legújabban szolidan gyarapodni látszik: főleg kevésszavú, de nagyszívű figurákra hitelesítve emberábrázolói fáradozásait. (Lásd még: a vonzó külső érző szívet takar…) A Mike védencét alakító Alex Pettyfer roppant jóképű fiatalember, a bájos Cody Horn a durca ezer árnyalatát képes eljátszani, Matthew McConaughey pedig ismét szerepformálói működésének legsajátabb terepén mozogva, mint bájgúnár pojáca ejti ámulatba elkötelezett rajongóit. A formáció második vonalában mozog még néhány tiszteletreméltó fizikumú és a filmbéli hölgyközönség köreiben kitörő lelkesedéssel fogadott szereplő: ki népszerű tévésorozatok felől (Joe Manganiello, Matt Bomer), ki meg a pankráció szorítói közül (Kevin Nash) érkezve a filmforgatásra. Róluk azonban szinte semmit sem tudunk meg a Magic Mike majd’ két órája során, hiszen ők csupáncsak a felsőtestükről hányhatják le a ruhadarabokat, lemeztelenített lelkeikre nem kíváncsi sem a rendező, sem a publikum. Mintha csak valódi stripperek lennének!