Jókai Mór–Kocsák Tibor–Miklós Tibor: Szegény gazdagok / Budapesti Nyári Fesztivál 2010
2010.06.16.

A darabbeli, Babérossy Leander-féle társulat Ügyelőnője (a jó humorú Nagy Anikó) kacsintva kér elnézést az Othello-betét egy szál színpadi nézőjétől: Mi nagyon rosszak vagyunk! Az előadás is rá-rászorul az elnézésre. De nincs nagy vész. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Jelenetek az előadásból. Középen: Zöld Csaba
Jelenetek az előadásból. Középen: Zöld Csaba

Ismét egy a képeskönyv jellegű musicalekből. A másfél órás első rész informatív jeleneteket sorakoztat a közkedvelt romantikus regény nyomán, a nagyjából ötven perces második anekdotikus és humorisztikus epizódokat is megenged. Talán épp a Babérossy-melléktörténetet érdemes lett volna megkurtítani, s akkor némi dramaturgiai súlypontáthelyezéssel feszesebb lehetne a mű. Nem könnyű kérdés ez, hiszen Jókai Mór históriája oly sokszálú, hogy zenés feldolgozásából még így is csak prózai epilógussal sikerül kikeveredni (mint magának az írónak is a Végszavakkal), mielőtt a fináléra kerülne sor. Aktualitásnak elegendő maga a cím: Szegény gazdagok – de két-három szám kivételével e nevezetes szószerkezet tartalmait, a megrontó pénz negatívumait sem zsákmányolja ki Miklós Tibor szövegkönyve. Eseménykövetési nehézség alig akad. Felfigyelhetünk ötletes rímekre: a Paracelsus – textus rím nem hivalkodik, a csigolyái – rigolyái összecsengést még az énekes is kifelé, megnyomva, cinkosan dallja.

Ulmann Mónika
Ulmann Mónika

Rendezőművészet nem nagyon honos a Szabad Tér Színház és a József Attila Színház közös bemutatóján, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Nagy Viktor munkájának azok a sikerültebb részei, melyek a szimultaneitás vagy az átolvadás által megcikkantják, perforálják a darabos, sablonos menetrendet. A rendező nem vesződik kicsiségekkel, nem keresi a gondokat. A félig leszakadt átjáró lékébe csak az esik bele, akit sietve ki kell menteni onnan, másoknak meg se kottyan a folytonossági hiány. Átlépnek, átszaladnak rajta. Nem elegáns, ahogy részben a színészek viszegetik, gurigatják a bútorokat, részben a díszítők pattognak velük színváltozáskor. A rendezés elveti a szabadtéri szcenírozási hagyományokat, a festőiséget és a hatáskeltést. Még egy kiadós tűzesetre sem csap le a pirotechnika, a füstnek sincs kedve szállni. Pintér Tamás sem erőltette meg magát a vívójelenetekkel, Gyenes Ildikó koreográfiája csupán a pénzéhes és sötét lelkű Lapussa Jánost langaléta, groteszk senkiháziként ügyesen kikígyózó Nagy Lóránt esetében szembeszökő.

A rendezői tartózkodásból, a talán tudatos lefosztottságból nem válik formanyelv. Kattogva, szürkén halad a premier, felfutás csak a szünet előtt történik, majd a folytatás végre mindenestül élvezetesebb. Rátkai Erzsébet az élénkebb színeket féken tartó, egyszerűségükben jól szabott, képregényes jelmezei szépen simulnak Horesnyi Balázs tört romdíszletébe. A fakón zöldes-vöröses falazat palástja, a megtört hidacskára emlékeztető emeleti nyitott folyosó márványépítmények maradványaként hat, melyeket – kastélyt, templomot, színházat – éppen elnyelni készül az ítélő hegyvidéki természet. A látványt a félköríves sátorboltozat alatt a sziget fái teszik teljessé. A tér nem mindig készséges, hálószobának kongó, fogadónak kietlen, barlangnak nyitott.

 

Ama darabbeli előadás magányos nézője, Vámhidy Szilárd (Zentai Márk a végére egészen belemelegszik a szerepbe) engedékenyen jegyzi meg: ő toleráns a minőséggel szemben, csak tűz legyen! Ha a folyamatos lüktetés tűz, akkor Kocsák Tibor zenéje helytáll magáért. Iramot nyújt, jelleget azonban kevéssé. Nemigen használja ki a történelmi vagy lokális környezet nyújtotta lehetőségeket (még a kivégzett, vezére helyett – és nyomorúságában – önmagát feláldozó Marci haramia örökül hagyott dala esetében sem igen). A Hátszegi Lénárdot – Fatia Negrát – alakító Zöld Csaba ott válik tar, úri ördögemberből Jókai tollára valló negatív hőssé, midőn két áriára bontott fő vallomását („Él a tűz…”), a még oly gonosz, pusztító és önpusztító soha meg hátrálás himnuszát énekelheti. A gonosztevő arctakaró maszkja rémes, ám ennél nagyobb fekete sityakot nem adhattak rá, hiszen csókolóznia kell.  A kétlelkű, kétorcájú ember oldalán illúziókeltő jelenség Krassy Renáta (Henriette), aki a kényszerházasságból egy percnyi lelki tévedést kivéve mindvégig szerelme, Vámhidy oldalára vágyik. (A musical érdeme, hogy kettejükkel a végén az történik, ami.)

Puskás
Puskás Péter és Gieler Csaba. Fotó: Puskel Zsolt (A képek forrása: PORT.hu)

A fakó rendezésben sok a fakó, sablonos színészi fellépés. Emlékezetesebb Valentin Titánia sötéten izzó Anicája a Mariórával (Miklós Eponin) és Zöld Csabával közös legátütőbb képben. Tapssal honorálandó Lengyel Kati életvidáman pergő, hírharang Főszerkesztőnője. Puskás Péter (Kálmánka, azaz később Babérossy) kétségtelenül beszökken a fiatalabb és idősebb szívekbe. Maszlay István a fekvőbeteg Lapussa Demeter életismeretet is tükröző szikkadt zsugoriságát a szoborszerűségből mindig ugyanazzal a kevés mozdulattal kiintve formázza. Vikidál Gyula (Pópa) felé árad a közönség rokonszenve. Szerepe szerint a Teremtő jóságos román szolgája azt találja mondani: a hajdani betyárok – akiknek helyébe mára a Fatia Negrának engedelmeskedő rablók léptek – derék legények voltak, mivel negyvennyolcban beálltak a szabadságharc zászlaja alá a hazát védeni. Míg a Szegény gazdagok szolidan végigszikrázik, van időnk elgondolkodni, mit jelenthetett e mondat Jókai idején s mit manapság.

Vö. Zappe László: Jókai dalban 
Éles Gergely: Mintha már hallottam volna 

Cím:  Szegény gazdagok,  Szerző:  Jókai Mór,  Zeneszerző:  Kocsák Tibor,  Dalszöveg író:  Miklós Tibor,  Rendező:  Nagy Viktor,  Dramaturg:  Szokolai Brigitta,  Díszlettervező:  Horesnyi Balázs,  Jelmeztervező:  Rátkai Erzsébet,  Koreográfus:  Lavro-Gyenes Idlikó,  Hangszerelés:  Pejtsik Péter,  Zenei vezető:  Erős Csaba,  Szereplők:  Zöld Csaba,  Krassy Renáta,  Zentai Márk,  Valentin Titánia,  Ulmann Mónika,  Vikidál Gyula,  Háda János,  Józsa Imre,  Gieler Csaba,  Nagy Lóránt,  Puskás Péter,  Mihályi Győző,  Csórics Balázs,  Veréb Tamás,  Miklós Eponin,  Juhász György,  Molnár Gyöngyi,  Nagy Anikó,  Lengyel Katalin,  Márkus Krisztián / Gerő Bence,  Fila Balázs,  Blazsovszky Ákos,  Ekanem Bálint
Megítélt támogatás: 13 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A Szabad Tér Színháznak a Budapesti Nyári Fesztivál 2010. évi programjainak megvalósítására (2010)
További támogatás: 30 000 000 Ft
Támogató: Oktatási és Kulturális Minisztérium
A Szabad Tér Színház éves működési támogatása (2010)