Mobil Front Műhely: A rejtőzők / Szegedi Nemzeti Színház
2010.06.28.

Bár nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, a Barnák László-Deme László szerzőpáros második közös munkája mégis sokban emlékeztet az első próbálkozásra. Igaz, jóval kevesebb a holtág meg a fölösleges kanyar. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Tavalyi debütálásuk a szegedi Kisszínházban felemás benyomásokat tett a recenzensre (kritikánkat ld. itt), ezért is vártuk kíváncsian a folytatást. Az akkor felrótt dramaturgiai és írói hibák ha nem is múltak el nyom nélkül, mindenesetre most sokkal kevésbé súlyosak, mint a Hal a zacskóban című munka esetében voltak. A rejtőzőknek ugyanis van eleje, közepe és vége – és ez most nem erényként, csupán tényként van közölve -, a szituációk jól eltaláltak, a figurák is úgy-ahogy élnek a színpadon. Vagy hogy a keretként és magyarázatként a sztoriba fűzött számítógépesjáték-világot képbe hozzuk: az új, módosított pályán kevesebb akadályba ütköztek az alkotók, mint tették azt az első alkalommal.

Poroszlay Kristóf
Poroszlay Kristóf

Igaz, a szerzőpáros a bemutató helyszínéül szolgáló, a Szegedi Nemzeti Színház oldalában található balett-terem üvegajtajára függesztett színlapról lefelejtett valakit: sokak nyilván áldozatos és önzetlen segítségét köszönik itt meg – kivéve az amerikai botrányhős sztárírót, Bret Easton Ellist. Pedig a legnagyobb hála neki járna: A vonzás szabályai című, amerikai aranyifjak hétköznapjait laza szerkezetbe foglaló, kizárólag szex, drog és rock’n’roll körül forgolódó kultikus regénye, majd a könyv nyomán készült remek film nemcsak a főszereplők neveihez, a legjobb helyzetekhez, hanem az egész színpadi világot átható, egyszerre morbid és szellemes, spleenes atmoszférához is ihletet adott.

Mielőtt valaki félreértené: korántsem plágiumról van szó, s tán jogdíjproblémákba se ütközne Ellis nevének bármilyen módon történő feltüntetése, hiszen a jelenetfüzér az ő nyomán, hatására, kis részben könyve ürügyén született, miközben nagyon határozottan meg is próbál tőle eltávolodni. És itt kezdődnek a bajok: tavaly a Hal a zacskóban a részecskegyorsítónak a sztoriba keverése miatt volt félkudarcos vállalkozás, A rejtőzők meg a számítógépes játékok virtuális valóságának idecitálásával többet veszít, mint amennyit nyer.

Poroszlay Kristóf és Lazók Mátyás
Poroszlay Kristóf és Lazók Mátyás

A net- és játékfüggő Sean (Poroszlay Kristóf) szülei (Fekete Gizi és Borovics Tamás) megelégelik, hogy szemük fénye bensőségesebb viszonyt ápol virtuális alteregójával, Fonzyval, mint bármely más élőlénnyel. A némi tétovázás és Sean felnevelési költségein való hosszas lamentálás után meghozott döntés kegyetlen és visszavonhatatlan: egyszer és mindenkorra vége a netezésnek – a magas számlák indokként való emlegetését még el is hinném, ha a következő mondatból nem derülne ki, hogy kőgazdag családról van szó: a válság miatt még a jachtjukat is el kell adni, jézusmária –, s virtuália után irány a reália. Vagyis a főiskola, ahol a szülők szerint fiuk végre megtanulja, mi a nagybetűs élet. Ellis ártalmatlanná szelídített figurái itt jönnek a képbe: Sean úgy bolyong közöttük, mint a Super Mario Bros. videójáték brooklyni vízvezeték-szerelője a varázstárgyak és a pixelekből rajzolt ellenségek között. (S a hátsó falra erősített plazmatévén futó, az említett klasszikus videójátékból kivágott képsorok is ezt erősítik.)

Jelenetkép, középen Szívós László. Fotó: Kocsis Judit
Jelenetkép, középen Szívós László. Fotó: Kocsis Judit

Ott van Paul (Lazók Mátyás), a drogos, meleg fiú, aki első látásra belehabarodik a való világban ügyefogyottan mozgó, könnyen irányítható Seanba. A bizonytalan identitású gólya eleinte bele is megy a játékba, hogy aztán a kiábrándulás annál gyorsabb és kíméletlenebb legyen mindkét fél részéről. Judy (Márkus Melinda) jóval többet képzel a cuki új fiúról, mint amilyen az valójában: azt hiszi, hogy Shakespeare-ért rajong, miközben Seant legfeljebb egy virtuális királydráma izgatná fel. A bővérű Lauren (Erdélyi Tímea) könnyedén lecsapja barátnője kezéről a srácot, de emögött sincs se rosszindulat, se számítás – a szereplők ugyanis a nem túl szofisztikált ’mindenki mindenkivel’ elve alapján sodródnak egymás közelébe, ütköznek, majd válnak szét. Képbe jön még a szexmániás irodalomtanár (Borovics Tamás), meg Paulnak az öregedéssel reménytelen küzdelmet vívó anyja (Fekete Gizi). Mc Mode (Szívós László) tarfejű rappere végig kommentál és megfigyel – songvilágításban elmondott szövegei között akad pár elég ügyes munka.

És ez tulajdonképpen az egész, alig nyolcvan perces előadásról bátran állítható. A lelkesen közreműködő színészek szépen dolgoznak együtt. Közülük a Seant/Fonzyt alakító Poroszlay Kristófot emeljük ki, aki laza természetességgel hozza mind a nyegle, a valódi világban esetlenül mozgó fiút, mind az örökké vigyori, mindent rózsaszínben látó játékfigurát. Egyben reményünket fejezzük ki, hogy a Szegedi Nemzeti Színház vezetői látták az előadást, s talán azt is észrevették, hogy Poroszlay személyében egy fiatal, ígéretes, ám házon belül erősen alulfoglalkoztatott színész a társulatuk tagja.
Szerző:  Barnák László, Deme László,  Cím:  A rejtőzők,  Dramaturg:  Deme László,  Rendező:  Barnák László,  Szereplők:  Poroszlay Kristóf,  Borovics Tamás,  Fekete Gizi,  Lazók Mátyás,  Erdélyi Tímea,  Márkus Melinda,  Szívós László
Megítélt támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Az előadás létrehozására (2009)