Giorgio Vasari: Angyali üdvözlet / Móra Ferenc Múzeum, Szeged
2010.02.03.

Az eddigiektől eltérően, amikor is Giorgio Vasari említése szinte minden esetben életrajzírói munkásságával volt kapcsolatos, az utóbbi hónapokban kizárólag festőként esik róla szó. MOLNÁR ILONA ÍRÁSA.

Ez annak a hazai gyűjteményben található festménynek köszönhető, amelyről csak mostanában derült ki teljes bizonyossággal, hogy az ő műve.  

Intő példák mutatják: csínján kell bánni a felbukkanó remekműgyanús alkotásokkal, mert a túl hamar közhírré tett „bizonyosságok” nem ritkán csupán kérészéletű sikereket hoznak. Alig pár éve történt, hogy az esztergomi falképek Botticelli-szerzőségének kimondása kínos következményekkel járt, amit aztán később semmi más, csak a jótékony idő burkolhat homályba. A szegedi Móra Ferenc Múzeumnak viszont szerencséje van: híressé vált késő reneszánszkori festményének, az Angyali üdvözletet ábrázoló tondónak az első attribúciója bizonyult helyesnek.

Giorgio Vasari: Angyali üdvözlet
Giorgio Vasari: Angyali üdvözlet

A műkincs hosszú időn át minden különösebb hírverés nélkül élte szokásos múzeumi tulajdon életét Bronzino szerzőségével beleltározva. Évtizedeken át falon volt, majd bekerült társai mellé a raktárba, s bár festői minősége a nem túl szakszerű (de a képet magát nem károsító) hajdani restaurálás miatt nem csorbult, hatását a vastag lakkréteg kétségkívül tompította.

2007 nyarán, a következő év bibliai témájú műveket bemutató tárlatára készülve vált aktuálissá a művel való körültekintőbb foglalkozás, amelynek első lépése természetesen a restaurálás volt. Mint nyilvánvalóan „nagy falat”, a Szépművészeti Múzeum restaurátor műhelyébe került, s ekkorra datálhatjuk a mű tényleges szerzőre találását.

A korszakban otthonosan mozgó művészettörténészek közül Tátrai Vilmos tekintette meg elsőként a képet, s az ő szájából hangzott el először Giorgio Vasari neve. A további vélemények ezt megerősítették, többek között azé a szakembergárdáé, amelyik 2008 tavaszán, a Szépművészeti Medici-kiállításának zárása körüli munkálatokra érkezett Budapestre (Radványi Orsolya, a Régi Képtár művészettörténésze cikkéből tudjuk ezt), de a röviddel ezután, a Mátyás király-konferenciára Magyarországra látogató, tekintélyes Waldman professzor ugyanígy foglalt állást (erről Tátrai Vilmos cikkéből értesülünk).

A kép a restauráció előtt
A kép a restauráció előtt

Abban nincs semmi különös – mert a kutató elmék tágas horizontjából fakad -, hogy időközben más feltételezés is napvilágot látott, viszont a kép szerepeltetésének következő nagy attrakciójáig – vagyis a Botticellitől Tizianóig című reneszánsz kiállítás megnyitása előtti hetekben – újabb, s immár vitathatatlannak tűnő adalékok kerültek nyilvánosságra Waldman professzor jóvoltából (kritikánk a kiállításról itt olvasható - a szerk.).

A szakember egy tizenhárom centiméteres Vasari-rajzocskára, az Angyali üdvözlet nyilvánvaló vázlatára hívta fel a figyelmet, amelyet eddig még senki nem hozott kapcsolatba (mert nem is hozhatott) a szegedi Vasari-festménnyel. Az előrajzot a New York-i Pierpont Library gyűjteménye őrzi, s rajta a 156 cm átmérőjű tondó kompozíciója ismétlődik.  A kép és a rajzvázlat összekapcsolása realizálta a Vasari számadáskönyveiben lelt anyagi természetű bejegyzéseket, amelyek nemcsak a művet azonosítják, de a megrendelő személyére és a kép rendeltetésére is fényt vetnek.

A kép részlete: Mária arca. A képek forrása: Móra Ferenc Múzeum, Szeged
A kép részlete: Mária arca (Forrás: Móra Ferenc Múzeum)

Ezek szerint a tondó az egyik darabja annak a műcsoportnak, amelyet Vasari és tanítványa 1570-71-ben V. Pius pápa Vatikán-beli, Szent Mihály magánkápolnája számára készített. Ekkor, a falfestmények és az oltárkép mellett, négy nagyméretű kerek festmény is született a kápolna négy felső sarkába, azaz a csegelyekbe, s ezek egyike az Angyali üdvözlet. Az Angyali üdvözlet tehát bizton Vasari művének tekinthető, s most, hogy a szerzőség problémája nyugvópontra lelt, lassan várhatjuk az alkotás művészettörténeti értékelését.

Vagyis annak a kollegiálisan évődős (a Múzeumcafé 2008/4. számában olvasható, Monica Bietti firenzei művészettörténész és Tátrai Vilmos között lefolyt) műtermi párbeszédnek szakmaivá bővített folytatását, ami így hangzott: „Ez egy Vasari” – jelentette ki Bietti asszony. „Nem túl jó ez a kép Vasarinak?” – kérdezett vissza Tátrai. „Vasari azért nagyon szép dolgokat is tudott csinálni” – vágott vissza itáliai kollégája.


Vö. Radványi Orsolya: Angyal szállt el felette - Egy elfeledett firenzei remekmű újrafelfedezése 
Ménes Márta: Az Angyali üdvözlet titka 

Szerző: Molnár Ilona
Megjegyzés:  az NKA-támogatásról egyelőre nincs adat