Budapesti Negyed, 2008. ősz, tél
2009.04.23.

Kosztolányi Dezső harminckilencszer szállt villamosra, tizenkilencszer autóbuszra. Nem egész életében persze, hanem publicisztikai sorozatának (Pesti utca) most feltárt és közzétett, 1930 és 1935 közötti írásaiban. Zeke Gyuláé az újrafelfedezés érdeme. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.

A sorozat – mely a Budapesti Negyed 2008. téli (62.) számának majdnem négyszáz oldalát tölti meg (egy 1936-os cikkel is kiegészülve) – eddig sem volt ismeretlen az irodalomtörténészek, bibliográfusok előtt. Mivel azonban az újságíró Kosztolányi legfőbb fórumának számító Pesti Hírlapban csak -i., -y. vagy -i- aláírás jelölte őket (vagy éppenséggel szignálás nélkül jelentek meg), az író alkotásainak eddigi legteljesebb kiadásaiért oly sokat fáradozó, s a jelen vállalkozáshoz is indítást, segítséget nyújtó Réz Pál tartózkodott megjelentetésüktől. A teljes biztonságú szerző- és szövegazonosítás természetesen továbbra is várat magára, a történész, irodalomtörténész, író Zeke Gyula azonban (maga is a főváros szerelmese, amolyan „Budapest vőlegénye”) különféle (elsősorban stílus-) jegyek alapján joggal következtetett az egykezűség tényére, Kosztolányi szerzőségére. Több forrás (köztük Kosztolányi feleségének, Harmos Ilonának memoárírói tanúságtétele) erősíti meg a körültekintően érvelő bevezető tanulmányban kifejtett álláspontját. Nem hallgatja el: akadhatnak cikkek, amelyek mégsem e nagy életmű részei. S persze nem hagyható figyelmen kívül, hogy az újságközlemény (különösen a teljes névvel el nem látott írás) a redakciók gyakorlatában mindig ki volt téve a szerkesztői, ügyeletes munkatársi beleírás és a rövidítés szabadságának. Lehetett akármilyen nagy név, a Pesti Hírlap adu ásza Kosztolányi, az ő szövegei sem élveztek védelmet.

Az önmagát immár körvonalazó kritikai kiadás feladata lesz a kérdések tisztázása. A március 30-án a Tranzit Kávéházban tartott lapbemutatón Szegedy-Maszák Mihály akadémikus a legilletékesebbként szólt arról: alighanem a majdani sorozat egyik kései kötetében, meglehet, a bizonytalan hitelű textusok között lesz a helye (de minden bizonnyal helye lesz) ennek a nagyszabású, élvezetes ciklusnak, mely az alkotó életének szinte egészét Budapesten leélő Kosztolányi profán himnusza némi idegenkedés után megszeretett városához. A filológiai munkát nem lehet egyhamar elvégezni (Szegedy-Maszák a rá jellemző malíciával dédunokáinak nemzedékét jelölte meg beteljesítőként). A folyóirat-bemutató beszélgetésen sem Gerő András, a lap főszerkesztője, sem Mészáros Sándor irodalomtörténész, moderátor, sem a Móricz Zsigmond-életmű fiatal tudósa, Szilágyi Zsófia, sem az érdekes-eredményes búvárlásairól ismert ifjú szegedi literátor, Balogh Tamás nem vonta kétségbe Zeke érdemét és igazát. Balogh számolta össze Kosztolányinak a cikkekből kiolvasható járműhasználatát, ő nevezte meg a Pesti utca-sorozat egyik legfőbb tárgyaként a szerelmesek csókolózási szokásainak írói ellesését, s ő számolt be arról: a szerzőség mellett szólhat, ha e „névtelen” cikkeket időrendben a névvel jegyzettek közé illesztve, a rokon formabélyegeket keresve tekintjük át.

Ez az elsajátítási mód nem is követel különösebb fáradozást, ugyanis Zeke Gyula a Budapesti Negyed 2008. őszi (61.) számában a fentebbi (Kosztolányi Dezső: Pesti utca kötetcímet viselő) összeállítás párdarabjaként az író, költő már eddig is ismert fővárosi tárgyú írásait szervezte rendbe. A Kosztolányi Dezső Pesten és Budán című tematikus lapszám a Kávéház és más vendégterek, az Alakok, Utcaképek, Pesti nyelv, Városi lélek és Budapest felett az ég fejezeteket tartalmazza. Ez az őszi lapszám is bőven szerezhet meglepetést még a ma oly nagyszámú „Kosztolányi-hívőknek” is. Mindkét folyóiratszám anyagát kitűnő, unikális fényképfelvételek (s velük jól válogatott mottó-idézetek) kísérik.

Mint ismeretes, Az ember tragédiájában nagy históriai fejlemények történnek „egy i miatt”, a homousion és a homoiusion hittétele felett ádázul vitázva. A Kosztolányi-szövegtest nem is olyan hirtelen végbement, mégis váratlan, jelentős és örömteli gyarapodása hosszas szakmai disputák elindítója lehet. Késhegyre menő konfrontációké is, hiszen létezik „filológiai késhegy” is. (Szegedy-Maszák Mihály máris mondott példát, hol idegen egy textushely Kosztolányi kényes magyar nyelvhasználatától.) A Budapesti Negyed olvasója egyelőre nyilván nem a várható akadémiai, egyetemi, intézeti viták lázában ég. Egyszerűen belefeledkezik a kettős lapszámba. Ha az őszi Negyedre szavaz, a súlyosabb írások – nagy versek, epikai anyagok – kedvéért teszi; ha a téli Negyed köti le inkább figyelmét, abban az újdonságé a főszerep.


Vö. Ughy Szabina: Kosztolányi porhanyós hullája 
Jánossy Lajos: Hangosfilmkockák Budapestről / Interjú Zeke Gyulával 
- köves -: Budapesti Negyed 61-62. szám

Megítélt támogatás: 1 300 000 Ft
Támogató: Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégium
A Budapesti Negyed 2008. évi négy számának megjelentetésére (2008)