A múlt héten befejeződött A szolgálólány meséje, ami annyira betalált a Zeitgeist kellős közepébe, hogy az már fáj. Megpróbáltuk félelmetes aktualitásától elvonatkoztatva elemezni a sorozatot. BUJDOSÓ BORI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A két miskolci előadás két távoli bolygó szülötte. A hülyéje, mondhatni, szabatos, klasszikus bohózat, az Elza, vagy a világ vége abszurd színjáték, amely kétségkívül vicces víziót hoz színre. Az Elza jut messzebbre. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem is eső ez, inkább zápor. Fénylő fonalak zuhatagából álló, falat is képezni tudó, sűrű aranyzápor ez, ami az üres színpadot három oldalról körbeveszi. Középen lapos cirkuszporond, aranyrojtokkal az oldalán. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kora nyári kamarazene a Liszt Ferenc téren, a nemzetköziség és a maximalizmus jegyében. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez a cím tartozhatna egy szociofotóhoz is, de nem, ez most szikár és tárgyilagos összefoglalása annak, hogy mi vár a kalandvágyó nézőre, aki a Stúdió K Színház szuperprodukciójának megtekintésére vállalkozik. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
"Írd meg a jóságot", szól oda nekem valaki, amikor kifelé jövünk a Kamrából a Kaukázusi krétakör előadása után. Visszakérdeznék, és a rosszasággal mi lesz, de már elsodródtunk egymástól. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van ennél lejjebb, csak arra már nem vagyunk kíváncsiak. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
