MÁSIK KÚT
Könyv /

MÁSIK KÚT

F. Scott Fitzgerald: Meghalnék érted

A Meghalnék érted olyan írásokat tartalmaz, amelyek a szerző életében nem jelentek meg. Nem mintha Fitzgerald nem szánta volna közlésre őket, épp ellenkezőleg: kifejezetten szerette volna megmutatni írásművészetének akkor még ismeretlen oldalát, a lapok viszont ragaszkodtak a jól bevált stílushoz. Tovább a cikkhez

BESZÉLŐ FEJEK
TÉVÉ /

BESZÉLŐ FEJEK

Terápia 3. / HBO

A siker receptje a legegyszerűbb: megírni, megrendezni, eljátszani. A Terápia 3. évada pont ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

HOSSZÚ ÁRNYÉKOK
Színház /

HOSSZÚ ÁRNYÉKOK

Ibsen: A vadkacsa / SZFE IV. éves színészosztály, Ódry Színpad

Amikor olyan színdarabbal van dolgunk, amiről Kosztolányi Dezső publikált színikritikát, nehéz ellenállni az idézésének. Szerencsére nem is muszáj ellenállni. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

A SZENT SZARVAS ÉLVE MARADT
Revizor Plusz /

A SZENT SZARVAS ÉLVE MARADT

A fecsegő potyautas 19.

A film legelső képein egy kitárt szív dobogott nekünk. Műtötték éppen. Beavatkoztak. Az emberi szívbe. Na, ez az. Erről nem mondott semmit, de igazán semmi érdemlegeset ez a film, a szívünkről. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

HORROR VACKOR
Színház /

HORROR VACKOR

Szemenyei János – Bánki Gergely – Kormos István: Vackor nyomában / A Proton Színház előadása a Madách Színházban

A ruhatáros nénik olyan kedvesen fogadják és terelik az érkezőket, hogy annak csak kétféle magyarázata lehet: nem látták az előadást, s ezért szabad a lelkük, vagy látták, és most a lelkifurdalásos részvét dolgozik bennük. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

CUKORFÜRDŐ
Színház /

CUKORFÜRDŐ

Jean Cocteau: Szent szörnyetegek / Nemzeti Színház

Tamási Áron 1945 őszén kiájult a Nemzeti Színház Ráday által rendezett, Bajor Gizi és Ráday Imre által főszerepelt főpróbájáról, s a következőket írta: „a rossz mű és a rossz előadás sohasem egyszerű.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

A TÚL NAGY TÖRPE
Film /

A TÚL NAGY TÖRPE

Kicsinyítés

Túl direkt. EP régi intése jut eszembe a film második felében, szinte jelenetenként. Túl direkt a fájdalom, a világvége, a naplemente, a könnyek. Túl direkt a vicceskedő szentimentalizmus. És nemcsak lekicsinyítve, kis dózisban. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez