Az ’56-os forradalomról írt előadást a k2 Színháznak, ennek kapcsán beszélgettünk Závada Péterrel arról, mit jelenthet ’56 a mai fiataloknak, mit csinált volna ő a forradalomban, és hol tudja megélni a szabadságot az átpolitizált hétköznapokban. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Szuperhős-angyalként lebegő menekült a szimbolikus középpontja Mundruczó Kornél cannes-i versenyben megméretett filmjének, a csoda naivitását és fölöslegességét állító nagyszerű opuszának. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
François Ozon most nem provokál. Vagy nem úgy akar, ahogy szokta. Fekete-fehérben, klasszikus hangnemben mesél, filmje szép, színészei szintúgy. Míves-artfilmes melodráma ez, amelyre mégis rávetül valami, ami miatt nem lesz feltétlenül izgalmas. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Csúnya, csúnya, rossz közösségi oldalak – üzeni ez a lendületes, ám nem kicsit butácska történet, amely az ifjúságot hivatott megijeszteni, s amelyben Tom Hanks a színpadon teázik, Emma Watson pedig hősiesen küzd a színészmesterséggel. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Borsodi roma közmunkás asszonyok színházi előadást, ormánsági fiatalok fotókat és filmet készítenek az életükről, melyeket nemcsak a lakóhelyükön mutatnak be, hanem például a Trafóban is. Tovább a cikkhez
Parányi játéktérben, pár sor párnázott szék előtt valami asztalféleség van középen. Rajta terjedelmes, fekete plasztikzsák, ami egyszerre csak vonaglani kezd, majd kihasad belőle a zombinak maszkírozott költő, s felénk fordul. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Három önálló, öntudatos, önkritikus csaj és a depis öcs elhesszelget a közös víkendházban az Alpokban, amit még a papától örököltek. És valamiért mindegyiknek orosz neve van. GÁBOR SÁRA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
