Becsukja, kinyitja, felkapcsolja, lekapcsolja, felemeli, lép vele kettőt, visszamegy, visszateszi, rárakja, letakarja, aztán lazán úgy tesz, mintha nem is lenne hulla az ágy alatt. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mint amikor a Coca-Colára Pepsit iszunk, olyan a Mr. Robot első évada után a második. Kínos, bosszantó, és hatalmas csalódás. GERA MÁRTON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bán Zsófia esszéiben a képeknek a kulturális emlékezetben betöltött szerepét vizsgálja: miként villantják fel múltunk és jelenünk elviselhetetlen, vállalhatatlan sötét foltjait, miközben önértékük elvitathatatlan. SIRBIK ATTILA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Turul és dínó legfontosabb erénye, hogy a szembenézés fogalmának mély elemzését nyújtja, miközben képes megőrizni a személyességet és hangsúlyozni továbbadásának fontosságát. MÉLYI JÓZSEF RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Ritka, hogy egy külföldi alkotót másfél éven belül ugyanazzal a darabbal visszahívjon a Trafó, Hiroaki Umeda újrázásának ezúttal azonban más, hiúságunkat erősen legyezgető apropója is volt, az általa komponált és magyar táncosokkal készült Drives premierje. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Színházak Éjszakájának végén, amikor az eső már elfogyott, a hold meg túltelt, a Jurányi teraszán hallottam a hírt, hogy Kulka János újra színpadon volt. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem akarok tinifilmezni, ezért inkább megengedően generációs mozinak mondanám az Idegpályát. Okostelefon, internet, virtuália. A kaland is csak akkor kaland, ha rögzíteni és posztolni lehet. Addig mégis jó mozi, amíg a morál vattacukorként be nem borít mindent. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
