Hirdetés
Május 23-án A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Beethoven Missa Solemnisét szólaltatta meg a Müpában állandó karmestere, Kovács János vezényletével; a hangverseny négy énekszólistája Kriszta Kinga, Németh Judit, Horváth István és Rácz István volt. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Cameron Carpenter lábai olyan gyorsak, akár egy sztepptáncosé, és afelől is kétségeim vannak, hogy csupán tíz ujja van a két kezén. Virtuóz, ambiciózus és elég különös figura – ennyi elég is a sztársághoz a klasszikus műfajban. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Bélszín – ezzel a címmel rendezte meg Rossini-sorozatának hamadik hangversenyét május 20-án az Óbudai Danubia Zenekar a BMC-ben. A programot Eckhardt Gábor vezette be, moderálta, kötötte össze és zárta le felkészülten, szellemesen, kérdezz-felelekkel, vetített képekkel és sok humorral felengedve. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Hirdetés
David Murray kvartettje, néhány köszöntő és megnyitó beszéd, majd Kovács Ferenc kibővített world music zenekara, a Nagymagony – ezzel a három programmal tért vissza hosszú évek után a Mediawave a győri Zsinagógába, egykori legendás programjainak helyszínére. ZIPERNOVSZKY KORNÉL KRITIKÁJA.
1967-től egészen napjainkig tárgyalja életeseményeinek, rokon- és főleg ellenszenveinek krónikáját a jelentős zeneszerző memoárjainak második kötetében. Olykor dühítő, gyakran bosszantó és szinte mindvégig pikáns, figyelemreméltó olvasmány. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Ha azt halljuk, hogy egy 24 éves zongorista egyetlen este ugrik neki Bach Olasz koncertjének, Beethoven Appassionatájának és Schubert utolsó, B-dúr szonátájának, óhatatlanul is aggódni kezdünk. Vajon áll-e kellő művészi fedezet egy ilyen program megszólaltatása mögött? BÓKA GÁBOR CIKKE.
A művészházaspár folytatta februárban megkezdett Bach-Bartók sorozatát. A Gyermekeknek III-IV. füzete után Bach Négy duó (BWV 802-805) című műve és a C-dúr versenymű két zongorára (BWV 1061) hangzott el. A múltkori lelkesedés után ezúttal az erős csalódottság hangján kell szólnunk. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Azok a szép hangversenybérletes idők! Teljesen elfeledtem, hogy a zenekultúrát milyen egyszerűen és tervezett módon szívhattuk magunkba gyermekként az éves programsor koncertjeiből, s hogy mennyire hozzátartozik az efféle koncertlátogatáshoz az ismeretterjesztés. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
Krúdy Gyula utolsó otthonának szomszédságában hangszeres zene, dal, vers és próza idézte az évfordulós folyóirat és a muzsika oly fertilis kapcsolatát. Derűs csapongás paródiától tündértáncig. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Ünnepelni jó, még ha kicsit farzsebből előhúzott indok alapján tesszük is. Bartók Béla I. zenekari szvitje immár nem csak nagyzenekari köntösben hallgatható, hanem négykezes zongoraátirat formájában is: ennek jelentőségét mindenkinek saját mértékrendszere szerint kell megítélnie. VÉGSŐ ZOLTÁN CIKKE.
Hiába töröm a fejem, a Trigintához hasonló hazai formációt nem tudok mondani. Az egyedülálló zenei produkció önmagában természetesen nem erény, a koncepció azonban rávilágít a korunkat meghatározó egyik legfontosabb zenei kérdésre. VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
A cím hiánypótló művet ígér: ilyen típusú kézikönyvre bizony nagy szüksége van a magyar zenebarátnak, aki szívesen ismerkedik az alaprepertoáron kívüli művekkel és szerzőikkel. Hogy aztán e kötetecske mennyi segítséget nyújt az ismerkedéshez, az már más kérdés. BÓKA GÁBOR KRITIKÁJA.
Hirdetés
Göteborg (ejtsd: jőteborj) 490 000-es lélekszámú kikötőváros a svéd délnyugaton; a regionális költségvetésből fenntartott és a Volvo által kiemelten támogatott Göteborgi Szimfonikus Zenekar kinevezett első vendégkarmesterével, Eötvös Péterrel adott koncertet Budapesten. PÉTERI LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Bartók születésnapján nyitották meg Szegeden a róla elnevezett nemzetközi zongoraversenyt. A mérkőzés főszereplője a – szponzori felajánlás útján vendégként érkezett – testes Bösendorfer volt, s a következő napok a vele folytatott heroikus küzdelem jegyében teltek. SZERB ZSUZSA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Beethoven IV. (G-dúr) zongoraversenye a zongorista rögtönzésszerű szólójával kezdődik. PÉTERI LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Kirobbanó sikert aratott Puccini áriáival Pesten a népszerű és kulturált tenorsztár, Roberto Alagna. Bár a tapsokat vitán felül megszolgálta a rokonszenves művész, a kritikusi észlelet ezúttal csak ritkán került összhangba a közönség lelkesedésével. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Marc Minkowski és Les Musiciens du Louvre (Grenoble) nevű gárdája talán magukévá tették Marx ismert mondását, miszerint az emberiség szeret nevetve megválni a múltjától. Ennek jegyében ismét fergetegesen vidám koncertet adtak a Tavaszi Fesztiváltól búcsúzva. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
A punk hegedűművész – akárcsak az összes fellépésén – Budapesten is módszeresen destruálta és dekonstruálta a megcsontosodott koncerttermi tradíciókat. És persze hangicsált is mindeközben: hasonlíthatatlan tónussal, elsöprő elánnal és megejtő, kamaszos bájjal. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Az Amadinda Ütőegyüttes tagjai ezúttal más muzsikusokkal összefogva adtak koncertet, „80 perc alatt a Föld körül” címmel. A látványos utazás, melyet imponálóan sok és sokféle ütőhangszer tett meg a Zeneakadémia pódiumának egyik sarkától a másikig és vissza, végül 180 percig tartott, a záró tapsrend nélkül. PÉTERI LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Azért élek nagy békességben például Lagzi Lajcsi produkcióival, mert könnyen elővehetők annak igazolására, hogy egy zenerendezvény látogatottsági mutatója gyakran nem áll arányban annak minőségével. A The Blind Boys of Alabama koncertjén nem teljesen erről volt szó, csak majdnem. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
Bartók születésnapján a legnagyobb magyarhoz méltó koncertet adott a Nemzeti Filharmonikusok élén Kocsis Zoltán. A Hegedűverseny szólóját Kelemen Barnabás játszotta, A Kékszakállú herceg vára szerepeit Wiedemann Bernadett és Fried Péter énekelte. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.