Hirdetés
Újabban ismét felerősödtek a hangok, amelyek szerint a rockzene halott. De ahogy ezt a Walking Deadből tévénézők milliói megtanulhatták, a halál nem feltétlenül jelenti azt, hogy végképp megszűnik minden mozgás. GREFF ANDRÁS KRITIKÁJA.
Sigrid T’Hooft és a Budapesti Fesztiválzenekar hét évadra kiterjedő együttműködése egészen sajátos színfoltot jelentett a budapesti hangversenyéletben: egy cseppnyi ízelítőt a barokk színpad világából. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Nem mindenki születik Tamino hercegnek. De aki mégis, annak kezében csodákra képes a mesebeli hangszer: hangjától megszelídülnek a vadállatok – sőt még a kritikusok is. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.
Hirdetés
Myung-Whun Chung dirigálásával az egykori NDK egykori büszkesége, a drezdai Staatskapelle klasszikus felépítésű koncertet adott: nyitány (Weber: A bűvös vadász), versenymű (Mozart: d-moll zongoraverseny, K. 466), végül egy nagyszabású szimfonikus alkotás (Brahms: 4. szimfónia). CSONT ANDRÁS CIKKE.
Japán vendégművészek uralták a MÁV Szimfonikusok koncertjén a pódiumot; Yuki Miyagi vezényletével Wagner-Brahms műsort hallhattunk, Rachmaninov 2. zongoraversenyének szólistája Yuki Kurashima volt. CSONT ANRÁS KRITIKÁJA.
Preludio sinfonico, Capriccio sinfonico, Messa di Gloria – e műveket még talán az sem hiányolja a repertoárból, aki tudja, hogy Puccini alkotta őket. Nicola Luisotti a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara élén most két csokorra valót dirigált a mester zsengéiből. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Azt hiszem, illő volna örvendezni egy tehetséges, fiatal társulat koncertje után. Csakhogy számos oka van, amiért nem tartom ildomosnak kritikát mondani a pályája elején, vagy még ott sem tartó zenészek produkciójáról. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
Bartók, Kodály és a két éve elhunyt Ligeti György dalaiból állította össze új lemezének anyagát a kiváló lírai szoprán. A világjáró operaénekes produkciójában nincs semmi operás és nincs mímelt népiesség sem, van ellenben kulturált, szép okosság. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A Mediawave megint utat mutatott: az amerikai jazz kortárs ágának egyik legeredetibb duóját hívták meg először Magyarországra. A zongorista Vijay Iyer és az altszaxofonos Rudresh Mahanthappa egy évtizede zenélnek duóban, és egyre magasabb csúcsokra törnek. ZIPERNOVSZKY KORNÉL KRITIKÁJA.
„Had’ jussanak a tanulók a tanulás első egynéhány évében olyan előadási művekhez, amelyekben a népi zene keresetlen egyszerűsége annak dallambeli és ritmusbeli különösségével együtt megvan” – írta Bartók az UMZE 1932. január 20-i koncertjének műsorfüzetébe a Negyvennégy duó sorozatáról. CSONT ANDRÁS CIKKE.
A Mérei Anna rendezte film mintha olyasmit sugallna, hogy korunk egyik legnagyobb zenei egyénisége folyton a város járja egy hatalmas hófehér csellótokkal a hátán, ezen kívül nemigen történik vele semmi, és feltehetően már nem is fog. Ám ezt valahogy vonakodik elfogadni az ember. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
A zenebolond számára a tavasz immár négy éve hasonlóan alakul: nagyjából februártól izgatottan várja Grigorij Szokolov következő fellépését. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Hirdetés
David Murray kvartettje, néhány köszöntő és megnyitó beszéd, majd Kovács Ferenc kibővített world music zenekara, a Nagymagony – ezzel a három programmal tért vissza hosszú évek után a Mediawave a győri Zsinagógába, egykori legendás programjainak helyszínére. ZIPERNOVSZKY KORNÉL KRITIKÁJA.
1967-től egészen napjainkig tárgyalja életeseményeinek, rokon- és főleg ellenszenveinek krónikáját a jelentős zeneszerző memoárjainak második kötetében. Olykor dühítő, gyakran bosszantó és szinte mindvégig pikáns, figyelemreméltó olvasmány. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Ha azt halljuk, hogy egy 24 éves zongorista egyetlen este ugrik neki Bach Olasz koncertjének, Beethoven Appassionatájának és Schubert utolsó, B-dúr szonátájának, óhatatlanul is aggódni kezdünk. Vajon áll-e kellő művészi fedezet egy ilyen program megszólaltatása mögött? BÓKA GÁBOR CIKKE.
A művészházaspár folytatta februárban megkezdett Bach-Bartók sorozatát. A Gyermekeknek III-IV. füzete után Bach Négy duó (BWV 802-805) című műve és a C-dúr versenymű két zongorára (BWV 1061) hangzott el. A múltkori lelkesedés után ezúttal az erős csalódottság hangján kell szólnunk. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Azok a szép hangversenybérletes idők! Teljesen elfeledtem, hogy a zenekultúrát milyen egyszerűen és tervezett módon szívhattuk magunkba gyermekként az éves programsor koncertjeiből, s hogy mennyire hozzátartozik az efféle koncertlátogatáshoz az ismeretterjesztés. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA.
Krúdy Gyula utolsó otthonának szomszédságában hangszeres zene, dal, vers és próza idézte az évfordulós folyóirat és a muzsika oly fertilis kapcsolatát. Derűs csapongás paródiától tündértáncig. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Ünnepelni jó, még ha kicsit farzsebből előhúzott indok alapján tesszük is. Bartók Béla I. zenekari szvitje immár nem csak nagyzenekari köntösben hallgatható, hanem négykezes zongoraátirat formájában is: ennek jelentőségét mindenkinek saját mértékrendszere szerint kell megítélnie. VÉGSŐ ZOLTÁN CIKKE.
Hiába töröm a fejem, a Trigintához hasonló hazai formációt nem tudok mondani. Az egyedülálló zenei produkció önmagában természetesen nem erény, a koncepció azonban rávilágít a korunkat meghatározó egyik legfontosabb zenei kérdésre. VÉGSŐ ZOLTÁN KRITIKÁJA.
A cím hiánypótló művet ígér: ilyen típusú kézikönyvre bizony nagy szüksége van a magyar zenebarátnak, aki szívesen ismerkedik az alaprepertoáron kívüli művekkel és szerzőikkel. Hogy aztán e kötetecske mennyi segítséget nyújt az ismerkedéshez, az már más kérdés. BÓKA GÁBOR KRITIKÁJA.