Fájó, de tény: Manon varázsos csábereje a szokottnál kisebbnek bizonyult a Müpa február 25-i előadásán, és ezért leginkább a színpadra állítás minőségét okolhatjuk. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Zoób Kati
A REMÉNY RABJAI
MÉG EGY NAP A PARADICSOMBAN Robert Musil: A rajongók (online) / Székesfehérvári Vörösmarty Színház
Robert Musil A rajongók című drámájának magyarországi bemutatóját Székesfehérváron rendezték. A darabban, és így az előadásban is illúzióvesztett fiatal hősök tartanak a semmibe. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.
EGYMÁSBÓL EGY MÁSBA Ki látott engem? Lesznai Anna és Zoób Kati találkozása / Cifrapalota, Kecskemét
Lesznai Anna és Zoób Kati találkozása olyan természetes, mint ágon a levél. A hasonlat kissé szecessziós, nem véletlenül. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
SZIMPLÁN DUPLÁN Csehov: Három nővér / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Kevéssel az előadás vége előtt szép képben áll össze a nővérek csoportja: Olga, Mása, Irina és mögöttük kuporgó ifjúkori énjeik néznek eltökélten, illetve meggyötörten, szomorúan felém – én pedig meglehetősen tanácstalanul nézek vissza rájuk. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
HÖLGYEK ÖRÖME TeXtúra – Szövet és szöveg / Petőfi Irodalmi Múzeum
Zolának van egy regénye, a Hölgyek öröme, amelynek egy divatáruház a(z egyik) főszereplője. A műből nincs idézet a PIM TeXtúra című kiállításában, a címadó címet csak a Zoób Kati érintésétől életre kelt vásznak és csipkék susogták. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
EZ A SOK A BAROKK Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok / Pesti Színház
Művészien kidolgozott, körömhegyig esztétizált és erotizált előadással puhítja Szikora János Esterházy frappírozóan okos, olykor már direkte bölcs komédiáját. Az élmény színházszerű, ám a legjobb szándékkal sem helyettesítheti a szerző felolvasásainak fanyar mámorát. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
NEM-EUKLIDESZI SZÍNJÁTÉK Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok / Pesti Színház
„Dramolett” – így jelölte meg Esterházy Péter szép, szellemes, bájos színjátékának műfaját, ravasz naivitással rábízván magát a befogadó jóindulatú műveletlenségére: erről a műfajról úgysem lehet tudni semmit. MARGÓCSY ISTVÁN KRITIKÁJA.
GODOT-RA TÁRVA Luis Buñuel: Az öldöklő angyal / Petőfi Irodalmi Múzeum
Ezt a színjátékot valóban csak késő este szabad kezdeni. Még jobb lenne éjfél után. S ha a rendezés a dermesztő emberi szorongás kábító injekcióját is beledöfné az előadásba, eredeti és érdekes helyett megdöbbentő és emlékezetes lenne a bemutató. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.