Van, hogy a színház valóban kiszakít a hétköznapok valóságából és idegen tájakra, misztikus történetekbe kalauzol sivatagi szörnyek, teszetosza megváltók és csiliszták közé. A Boris Vian regénye alapján készült Pekingi ősz pontosan ezt teszi a nézővel, de nem úgy, ahogyan azt előzetesen elképzelnénk. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Vizi Dávid
HOGYAN TARTHAT EGYBE AZ, AMI SZÉTTART?
MEGÚSZÓVERSENY Grecsó Krisztián: Tíz eszkimó / Katona József Színház
A kortárs magyar drámák motorja vagy lassú égésű kazánja a korlátlan alkoholfogyasztás. Esetünkben még késdobáláshoz is vezet. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
KI A KOMCSI? Spiró György: Főtitkárok / Katona József Színház
Feltehetően életkor kérdése, hogy kinek ismerős a Spiró új darabjában elmesélt történetfüzér, és kinek „vadonatúj nóvum”. 1945 és 1957 közt pereg le egy „kis magyar pornográfia” – nahát, pont egy tucat év, mint 2010-től máig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
PATAKVÉR Varga Zsófia–Tarnóczi Jakab: Isten, haza, család / Katona József Színház
Mondanám hamar, hogy a színésznői teljesítmények fantasztikusak, de aztán kiderül, hogy a színészférfiakéi is. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
TAPOLCA MÉG TARTJA MAGÁT Térey János – Dömötör András – Bíró Bence: Káli holtak / Katona József Színház
Van itt minden: terepasztal, süppedős vörös szőnyeg, greenbox (avagy zöld színű bluebox), kamerák, Ember az embertelenségben, hülye kritikus mint moderátor, zombi-horror, és a szívemnek oly kedves Káli-medence. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A MAGYAROK MI VAGYUNK Jobb félni – avagy egység, kétség, háromság (online színház) / Karaván Munkacsoport
Karanténdarabokból manapság nincs hiány, de az biztos, hogy egyikben sem értekeznek a Hadúrról, avagy a magyarok istenéről és a gyíkemberekről. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
EGY KÉPZELT VERS KITAPOGATÁSA Háy János: Szavalóverseny 1-2-3. (online) / Katona József Színház
Kevély kísérlet, magabízó kunszt ez, kacér becsületességgel alátámasztva. Ámul a néző színészen és rendezőn, de a szöveg próbára tesz, földühít és kifáraszt. Aztán egyszer csak előáll a csellel eltervezett lényeg: érvényesül a megtisztított pillanat, s mellbe vág a nagy művel való találkozás élménye. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
MÚZEUMI CSASZTUSKA Textúra 2020
Festmények, szobrok, kortárs irodalom, zene és a belőlük születő színház. Az idén hatodik alkalommal látható a Szépművészeti Múzeum Textúra-sorozata, a járvány miatt online. MERÉNYI ÁGNES RECENZIÓJA.
VIGYÁZÓ SZEMETEK Ryszard Kapuściński: A császár / Katona József Színház, Kamra
Amikor még egymás mellett ültünk, s néztük azokat, akik egy valós diktatúra elképzelt bunkerének omladozó üregében egymás mellett ülnek, nem sejtettük, hogy napok múlva megtapasztaljuk, milyen szétültetve élnünk, valós bezártságban, egy új életforma alján. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A VAKHIT MARAD Molière: Tartuffe / Katona József Színház
Akkor most átírom a mondást: „nézett, mint Orgon a zsöllyében”. És nem, nem a feleségét sajnálta, akit Tartuffe kishíján… hát igen. Hanem persze hogy saját magát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
ÁTVILÁGÍTÁS Michael Haneke: A fehér szalag / Katona József Színház
Ascher Tamás, mint már annyiszor, most is – szagoltat. Alkotótársaival együtt, orrunk alá nyom valamit, amitől fuldokolva próbálnánk elfordulni, csak hát nem lehet. Letagadni meg még úgy sem. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
PONT, PONT, PONT Interjú Vizi Dáviddal
A Színház- és Filmművészeti Egyetem után azonnal leszerződtette a Katona József Színház, az elmúlt évadban a Rozsdatemető 2.0 főszerepében láthatta a közönség, a színikritikusok pedig jelölték a legjobb pályakezdő színésznek járó díjra. Vizi Dáviddal tanulásról, szerepekről, önmeghatározásról és mélyvízről beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
PÉK MÁRIA KORONÁJA Fejes Endre – Tasnádi István: Rozsdatemető 2.0 / Katona József Színház
„És most lefényképezkedünk/ hogy mindörökre meglegyünk.” – szól az És most című kétsoros, ami nemcsak azért ötlik fel, mert Tandori Dezső nemrég hagyott itt bennünket, hanem mert erre az életünkkel teli, örökítő erejű, nagy előadásra is érvényes mondás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
ÖRÖK BAKSISHolt lelkek / Katona József Színház, Sufni
Gogol zsenialitását mutatja, hogy minden kor újra meg újra meglátja tükrében önnön arcát. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.