Michael Haneke, a rémlátó osztrák rendező, kit neveztek már „a celluloid szolid szadistájának” is, A fehér szalag című, maga által írt és rendezett, osztrák-német-francia-olasz koprodukcióban készült, fekete-fehér filmjével Arany Pálma díjat nyert, 2009-ben. E mű alapján – Szeredás András fordítását használva – készített szövegkönyvet a mostani előadáshoz Enyedi Éva, az előadás dramaturgja.
 Mészáros Blanka |
Az eredeti mű alcíme (Eine deutsche Kindergeschichte) szerint, amit látunk, az egy német történet, gyermekekről. De amikor az emlékező Tanító (Rajkai Zoltán) szembe áll velünk, és azt mondja: „…el kell meséljem ezeket a furcsa eseményeket, mert talán fényt derítenek bizonyos, országunkban zajló folyamatokra”, nem egy távoli, s nem is egy szomszéd birodalomra, hanem egy ismerős, itthon is tenyésző eszme sarjadzására gondolunk.
Michael Haneke, mint hírlik, szabad kezet adott a hazai alkotóknak. S a Katona csapata most, akárcsak az író, kérlelhetetlenül – s nem csekély képalkotói tehetséggel – világítja át a kor bozótosát, mint ahogyan szövettani lelet készül egy elhatalmasodó kórról, a helyes diagnózis felállításának érdekében.
Sötét van. Kívül és belül. Khell Zsolt kékesfekete, olykor falakkal határolt terét alig csíkozza pár, szűk fénysugár. Az észak-német falu bárói birtokán, 1913-ban kezdődő borzalmak főszereplője maga a protestáns közösség, dolgos szegényeivel, az őket pásztoroló lelkész, az orvos meg a tanító alakjával, és vaskézzel, hideg szívvel féken tartani próbált gyerekhadával. A földszín és fekete, palaszürke és fakókék kelmék, kornyadt kalapok, fáradt gallérú blúzocskák nyomasztó összhatását csak ritkán töri meg egy-egy világosabb ing vagy egy krémszín bárói öltöny. Jelmeztervező: Szakács Györgyi.
A birtokon belül megszaporodnak a rejtélyes balesetek. Egy orvul kifeszített drótban fölbukik a doktor (Friedenthal Zoltán m.v.) lova, a lovat lelövik, a doktor majdnem meghal. Egy csökkent munkaképességű asszony lezuhan a romos padlásról, erre Max, a fia (Vizi Dávid), bosszúból lekaszálja a báró káposztáit, férje (Bezerédi Zoltán) meg felköti magát. A Báróné (Bata Éva m.v.) elhidegülésétől mogorvává lett báró (Bányai Kelemen Barna) fiát valakik megkínozzák. A tájszólásos, bajor intéző (Takátsy Péter) újszülött gyerekére a nagyobb testvérek rányitják a téli ablakot, s a kicsi alig éli túl ezt. A feleségét gyanús körülmények között elveszítő, s most a lánykáját, Annát (Mészáros Blanka) abuzáló doktor, megutált ágyasa, a bába (Fullajtár Andrea) elküldésével próbálkozik. A bába – talán a doktor által nemzett – sérült kisfiát valakik majdnem megvakítják.
 Fullajtár Andrea |
Mindenki gyanakszik mindenkire, mindenki feltételezett elkövető. Kiben a bosszú, kiben az „egészséges önutálat”, kiben a rémült kíváncsiság engedi előre a gonoszt. A lelkész (Bezerédi Zoltán) pedig, családján belül büntet és ítélkezik kéjesen, míg halottsápadt felesége (Mészáros Blanka) terelgeti elé akkurátusan megverendő gyermekeiket. Tűzvész támad, de nincs felelőse, s az utolsó percekben, valahol a távolban, lelövik Ferenc Ferdinándot. Kitör az első világháború, hogy mocska mindent elborítson.
A csínyek és a kártevések, a bűnök és a gyilkosságok egymástól elkülönülve jelentkeznek a település családi házaiban. Bosszantás és megtorlás céljából egyre vadabb szadista akciókat enged meg magának a lelki levegőhiánytól kábult közösség. Végül szinte a talaj is megpüffed alattuk, ledob magáról mindent, a kis bűnök szemölcsei összeállnak, s recsegve-ropogva fölemelkedik a sokkarú szörny, a pusztulás tekergő leviatánja. Szörnyű szaga van.
A felderítetlen történetet elmesélő Rajkai Zoltánt, és Évát, az üde kis dadát játszó – még egyetemi hallgató – Veszelovszki Jankát, valamint a falu bábáját eltorzított arccal alakító Fullajtár Andreát kivéve mindenki megformál egy-vagy több gyerekfigurát is. Szívszorító Dankó István sámlit emelgető kisfiúja, de megrendítő a felnőttek közt botorkáló többi gyermek alakja is. Talán a fotókat tanulmányozva kiderül, mit csinál pontosan az arcával Bányai Kelemen Barna, hogy egy villanás elég, s már tudjuk: ez most egy gyerek. Fölhúzza mindkét szemöldökét, s tágra nyitja a szemeit? Talán. (Egyetlen helyzet okoz némi zavart: amikor Mészáros Blanka nem az orvos, hanem az intéző lányát játssza, egy ideig nehéz beazonosítani, hiszen a figura a tér jobb oldalán marad, noha az a térfél ezidáig a doktorhoz volt köthető, az intézőék jobbára bal hátul jelentek meg.)
Nincs feltüntetve koreográfus, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a gyerekcsapatot játszók összehangolt mozgását, madárrajszerű vonulását, sikló helyváltoztatását. Mennek, gurulnak, amerre a lelkifurdalás égető kíváncsisága meg a félelem löki őket. S néznek. Gyűlő nyállal nézik a következményt, s borzadva az esetleges jövőt. A nagyszerű színészi csapatba zökkenő nélkül illeszkedik, s ragyogóan teljesít két vendég: Bata Éva és Friedenthal Zoltán.
Ahol a fenyítés helyettesíti a tanítást, a szeretet megvonása a nevelést, ahol a meggörbedt hát, az alázatosság a példa, a madár mint életjelkép van jelen. Madár van a lelkész kalitkájában, sebesült fióka a gondozására vállalkozó kisgyerek kezében, s kanári kerül elharapott csigolyával a Biblia lapjai közé préselve. Legfájóbb talán a gyógyult madárka elképesztő sorsa. Megmentett kedvencét a kisfiú, az új nemzedék képviselője, vigasztalásul, fölajánlja atyjának, a hit rideg gazdájának. Így, szabadon engedés helyett, ezt a lényt is a kalitkába zárják. A kör bezárul. Csak sóhajtani van erő.
 Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu |
De titokban mindent megpróbálhatsz, mert nyíltan szinte semmit sem szabad. Ha gyermeki vétkeid napvilágra kerülnek, apád, a tiszteletes, fehér szalagot tűz rád, hogy mindenki lássa, vétkeztél, bűnös vagy. Szenvedj tehát, és szégyenülj meg, ahogy azt mindenki elvárja. Mert szenvedni, s főképpen bűnhődni kell. Ha ettől elvész a maradék erőd is, s gonosz és ártó lélek leszel magad is, hát – így jártál. Ez a ma is sok helyen érvényes, hazug negéddel terjesztett, s kivédhetetlennek látszó, fekete pedagógia vállrándító alapelve. Majd Isten megbocsát.
Külön kísérő zene nincs, a hangszereket élőben és szituációba építve szólaltatják meg a színészek, s persze, süketítő erővel zeng fel a zsoltár. (Zene: Dargay Marcell) A falu lakói istenben bízva követik el vétkeiket, él bennük a tanítás, hogy aki ott fent figyeli őket, az velük van. S ha Ő velük van, ki ellenük? Majd Ő dönt. Ki szólni mer, az megjárja. Parázsló jelenet a példa erre, az, amikor a történetet felgöngyölíteni próbáló, s csupán csak kérdéseket feltevő Tanítót irgalmatlanul leszúrja és megfenyegeti a lelkész.
Pedig látnunk kell, mi történik. S tudnunk kell, mit hoz magával a felébresztett félelem, s miféle ember az, aki Istent tartja pajzsként maga előtt, hogy önnön galádságait elleplezze. Nemrég még volt valakink, akinek szabatos szavai lettek volna ennek megválaszolására, és aki szívből méltányolta volna ezt a kijózanító előadást is. De Vekerdy Tamás épp a bemutató előtt pár nappal hunyt el. Nélküle kell már szembe szegülnünk a gonosszal, hogy a takargatott bűnökből összeálló végromlást ne csak nézzük meredten, hanem meg is akadályozzuk azt.