Jó darab, nagy adag humor, kiváló színészek, felhőtlen szórakozás. Igaz, amolyan Mohácsi-féle duplafenekű változatban: nem is biztos, hogy annyira felhőtlenül. Remek rendezői remake a Radnótiban. KELEMEN ORSOLYA KRITIKÁJA.
A végére ugyan támadhat némi hiányérzetünk, de azt leszögezhetjük, hogy a rendezés kidolgozottságát illetően nincs hiány – írta nemrég egy kolléga a darab marosvásárhelyi előadásáról. A Pinceszínházban a végére zavaró többletérzetünk támad: jó, jó, de ez így sok. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Füllentenék, ha azt írnám: nem tetszett. Hazudnék, ha azt mondanám: tetszett. Egyrészt úgy éreztem magam, mint egy régi KISz-tábor középgyenge ismerkedési esztrádján, söröző NDK-s fiatalok soraiba vegyülve, másrészt végre új kabarétípus jelentette be: (majdnem) itt vagyok. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A „sodró lendületű és még fülledtebb erotikájú” bohózatok évszázadok óta arról szólnak, mi történik az ágyon szex ürügyén, és ki van az ágy alatt búvóhelyet remélve. E „szextett” hat szereplővel muzsikál. Sakk, sekk: mindig mindenki szinte mindenkit célba vesz. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Pintér Béla saját társulatával kérlelhetetlenül csinálja vészesen kortárs, a rögvalót végletesen el- és megemelt módon arcunkba vágó, különleges színházát. A legújabb Pintér-opus torokszorítóan vicces, kérdve kifejtő tanulmány a hazaszeretetről. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Kell a minőségi bulvár, elvégre néhanapján, kiváltképp nyáron, leginkább csak szórakozni akar a néző a pénzéért. A hangsúly persze a minőségi jelzőn van. Az osztrák író sok nyelvre lefordított, nem túl technikás lektűrjét valamelyest megemelik a színészi alakformálások. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A kulisszadrámák és -szkriptek brit kismesterének ezredvégi művéből idén Dustin Hoffmann rendez filmváltozatot, Maggie Smith és Albert Finney főszereplésével. Innen kívánunk neki sok szerencsét e vállalkozásához! LÁSZLÓ FERENC CIKKE.