Muszáj megírnom, különben feledésbe merül. És én, noha tanúja és részben érintettje voltam annak, amiről alább szó lesz, máris felejteni vagyok hajlamos, miközben felelős vagyok azért, hogy legyen emlékezet. Hát ezért. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Végre hasznát vette, hogy kisgyerekként muszáj volt románul tanulnia: ősszel érkezik a mozikba a Valan című film, aminek főszerepét a Forte Társulat és a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja, a Jászai Mari-díjas Krisztik Csaba játssza, akivel pályájáról, játékról és szabadságról beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Egy székesegyház mennyezeti körfreskója szállt alá a földre, hogy a négy oldalról körbe ülhető tér közepét ragyogó lepelként takarja be. Rajta, a hit arany szőnyegébe csavartan jelenik meg az első emberpár, álomi ernyedtségben. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Katona drámája bántóan gyakran válik a közhelyesen magyarkodó retorika martalékává, noha a Bánk bán épp azzal szembesíti figyelmes olvasóit, hogy az „Isten, haza, család” organikus egysége legföljebb nacionalista politikai szlogenként képezhető meg problémátlanul, valójában ezek az eszmék állandó konfliktusban állnak egymással. KRICSFALUSI BEATRIX ELEMZÉSE.
Egyik este Vidnyánszky Attila Isten ostora-előadásában lép színre, másnap Alföldi Róbertnél és Az Őrült Nők Ketrecében játszik. A közös nevezőt kerestük Fehér Tibor színművésszel, a Nemzeti Színház társulati tagjával, a Junior Príma Díj egyik idei kitüntetettjével. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Az Egyasszonyban nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplő díjára jelölték a színházi kritikusok. Az előadás kapcsán szerepekről, anyaságról és a színházi kritikához való viszonyáról beszélgettünk Tenki Rékával. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Mivel a címül választott szószerkezet a novellafüzért nyitó Tájékoztatásnak is az elején szerepel, s mert az előadás szövegének készítői is már az első percben idézik, illő elöljáróban kimondani: szép, hosszú nosztalgikus „levél” kerekedett a színen Krúdy egyik fő művéből. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Színikritikusok Díjának egyik várományosával, Trill Zsolttal beszélgettünk, aki a Nemzeti Színház Ibsen Brand című előadásának főszereplőjeként kapta a jelölést. PROICS LILLA INTERJÚJA.
A megmondóemberek ideje lejárt, vissza kell térni a szakmai vitákhoz; megoldást javasolni a döntéshozóknak, megtartani – és a trükközések ellen bebiztosítani – a TAO-t. Legyen nagyobb átjárás a függetlenek és a kőszínházak között, legyen dramaturg minden produkcióban, tanuljunk meg pályázatot írni – és még sok egyébről is beszélgettünk. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
A nagy neveket felvonultató előadásokat nézve azt éreztem, hogy azok tíz-húsz-negyven évvel visszaröpítettek az időben, s egy régmúlt színházi világba kerültem. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A Színházi Kritikusok Céhe Csáki Judit színikritikust jelölte az idei POSZT zsűrijébe. Jelölését a Magyar Színházi Társaság támogatta, a Magyar Teátrumi Társaság indoklás nélkül elutasította, ezt a Magyar Színházi Társaság tudomásul vette. A Céh néhány kritikusa bojkottot hirdetett, amihez szolidaritásuk jeléül a szakmán belülről és kívülről azóta sokan csatlakoztak. Vasvári Csaba színész is aláírta a tiltakozást. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Ibsen első „római” darabját, a Brandot most először láttam színházban. Méghozzá a Nemzetiben, igen. Pont olyan előadás, amilyenből vagy tizenötöt dobott a szemétbe a Nemzeti fura ura: színház. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A háború rossz dolog; nem árt ezt eszünkbe idézni, hiszen a közelünkben is tombol. Száz éve tört ki az első világháború, hetven éve szállták meg az országot a németek a másodikban; van mire emlékeztetni. Az első fölidézése kevesebb csapdát rejt magában. A Nemzeti szerint is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A gyenge kezdés után végül jött az erős visszaesés is, még ha a kettő között a kitartó szemlélő rá is bukkanhatott néhány figyelemre méltó megoldásra. A Nemzeti Színház egyenesen Tbilisiből reciklált előbemutatóján jártunk Gyulán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Szellemes, kedves, frappáns, újszerű ötletek sokasága sem hiányzik a műköltészet „népmese”-csodájának színreviteléből. Mindez azonban sokszor lomhán eltékozlódik, főleg a dramaturgiai puhányság folytán. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.