Játékosan összegző, ugyanakkor lépték- és programadó munka a Történt egyszer Újvidéken című előadás az Újvidéki Színház esztrádja az új igazgató, Urbán András rendezésében. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Richárd ebben a verzióban is elhatározza, hogy gazember lesz, ám királysága és trónja labilis alapja egy megbízhatatlan homokkupac. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Tudomásul kell vennünk életkörülményeink gyökeres megváltozását, a COVID-korszak teremtette új helyzetet, és az élet minden területén túlélési stratégiákat kell kidolgoznunk. A színház e tekintetben különösen nehéz terep. KARSAI GYÖRGY ÖSSZEFOGLALÓJA.
Június elején, idén kilencedik alkalommal rendezte meg a nagyváradi Szigligeti Színház a HolnapUtán Fesztivált. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.
Egészen egyszerűen jó végignézni az Újvidéki Színház repertoárján: végre egy olyan intézmény, amely távol tartja magát a kulturális automatizmusoktól, és nem a klasszikusok akadálytalan forgalmazására rendezkedik be. DÉZSI FRUZSINA ÍRÁSA.
Rejtő Jenő és Tolsztoj egy-egy műve került színre az Újvidéki Színház miniévadában: klasszikusok, nem(csak) klasszikus hangszerelésben. FRITZ GERGELY ÍRÁSA.
Nem szép dolog az általánosítás, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a kőszínházak inkább biztonsági játékot játszanak, és a kockáztatásra már se kedvük, se erejük. A szegedi színház vadiúj Rekamié Fesztiválja elegánsan lép át sok sztereotípián. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Ez itt nem (mini)kritikák évad végéig folyamatosan bővülő gyűjteménye, inkább benyomások, emlékek, gondolatok sorozata. Azokról az előadásokról, amelyeket a Pataki-gyűrű válogatójaként volt szerencsém látni. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA.
Az Újvidéki Színház Fekete című előadását a XII. Gyergyószentmiklósi Kollokviumon volt szerencsénk látni. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Szerencsés találkozásnak tekinthető az, ha van egy az egész közép-kelet-európai régióban otthonosan mozgó, érzékeny író és egy, az ezeket a régiókat színházával bejáró színházi rendező, aki az író műveit néhány decibellel felerősítve színpadra tudja állítani úgy, hogy abban nulla szentimentalizmus vagy pátosz legyen. Kőkemény valóság, semmi mellébeszélés. SIRBIK ATTILA INTERJÚJA.
Mit is ünneplünk most? A THEALTER huszonöt éve hatalom, a THEALTER huszonöt évét nem adom. Nem adják. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Modell és szemléltetés. A totalitárius hatalom a művészetek terén is szabadságtipró működésének modellje és a meyerholdi biomechanikus játékmód rekonstruáló szemléltetése, alkalmazása. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Párbeszédre hív – talán ez a törekvés jellemezte leginkább az idén 25 éves Tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban első alkalommal megrendezett MOST FESZT, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivál minden eseményét, megmozdulását. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
„Ez nem szórakoztató” – mondja mögöttem valaki félhangosan az előadás nézőket is mozgósító záró jelenetét nézve. Igaza van, tényleg nem az. Vagy csak nem úgy, ahogy megszoktuk? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Gimnazistaként már önálló színházi alkotóműhelyt szervez, néhány évvel később alkotótársaival létrehozzák a vajdasági összművészeti AIOWA csoportot. Végel László Neoplanta című regénye ihlette az azonos című előadás megrendezésére Újvidéken, mely decemberben a Tháliában vendégszerepelt. Urbán András rendezővel, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatójával beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.