Néhány éve még biztosan posztdramatikus színháznak címkéztük volna ezt az előadást, hiszen irodalmi szövegből és valóságból összehordott törmelékből építi kegyetlen, szeszélyes világát. Most azonban álljon csak itt így, egyszerűen: ez az egyik legszomorúbb színház, amit valaha láttam. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A színház mint szeizmográf: a THEALTER utolsó három napján látott előadások akkor is a mi világunkról mondtak véleményt, ha első ránézésre úgy tűnt, egészen máshol és máskor játszódtak. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA, 3. RÉSZ.
Visszafele olvasva: Kisvárdán a végzős színinövendékekből és frissen végzettekből álló alkalmi társulat Ilja prófétája nyerte a nagydíjat; vaskos, szemtelenkedős-káromkodós, szentséggel cicázós és hihetetlenül gyors tempójú előadás a várdai vár melletti szabad nyári térben. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
Kell némi naivitás ahhoz, hogy az előadás első jelenetét az abszurd túlzás kategóriájába sorolja a néző: levél érkezik „fentről” a munkában elnyűtt hivatalnokokhoz, s tudatja, mit kell játszania a színháznak. Operát. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A temesvári TESZT fesztivál egyik érdekessége, hogy – eltérően a többi erdélyi színházi fesztivál profiljától – regionális rendezvényként gondolja el magát. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
A Csiky Gergely Színház saját repertoárból TESZT-programba emelt két előadása a Peer Gynt mellett szintén kísérletező szellemről tesz bizonyságot. Ennek egyik ága nem közönségbarát irányba hajlik, a másikon ülve nagyokat nevethet a néző. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA, 2. RÉSZ.
Az Újvidéki Színház évadnyitó előadása, a Rusznyák Gábor rendezte, társulat összehozta Vihar nyersességében erőteljes, friss, pimasz és nagyon politikus. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
A néző a szünet után konstatálja: nem egy darabra ült be, hanem kettőre. E műveket csak az kapcsolja össze, hogy ugyanazok a színészek játszanak bennük. Az író Gyarmatinak – de a rendező Puskás Zoltánnak is – elkelt volna a dramaturg Gyarmati segítsége. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A Pécs 2010 – Európa Kulturális Fővárosa felvezető évének jegyében Pécsre látogató Újvidéki Színház vendégjátéka azzal okozott meglepetést, hogy nem gazdagította váratlan mozzanatokkal García Lorca klasszikus darabját. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
Szólhatna az előadás alatt fado is, mert annál bánatosítóbb zene kevés akad széles e világon. De nem az szól, hanem a Szállj fel magasra meg az Eladó, kiadó most a szívem meg a Santa Maria, ráadásul zenegépből. Hazaértünk, mert nemcsak Irgácson állt így meg az idő. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Lehet-e időjárás- és helyszínváltásokra épülő, bizarr díszletek közt játszódó, nagy apparátust kívánó kultmusicalt zsebkendőnyi helyen, hatásvadász effektek nélkül játszani? A kérdés költői, mert bármit lehet. Ami nem mindegy, az ennek a bárminek a hogyanja. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.