Jó színész-e Dörner György? A választ az Új Színház igazgatói posztja melletti vagy elleni érvként felhasználni egyaránt csúsztatás. Egyiknek a másikhoz semmi köze. Dörner propagandaszínház-fantazmája vállalhatatlan. Mégis: milyen Dörner, a színész? HERCZOG NOÉMI PORTRÉJA.
Csurka István és Dörner György hirtelen öröm a vetőkártyán színházi ideálja már a napi megszólalások, riportok és reagálások szintjén híján van a színház leglényegesebb összetevőjének, a kételkedésnek. MOHÁCSI JÁNOS ÍRÁSA.
Vagy virágot Algernonnak! – jutott eszembe, amikor túllépve a kezdeti előítéletes hirtelenszeműségen, alábocsátkoztam Dörner György színművészünk Új Színház-hódító pályázati értekezésének mélyrétegeibe. BALOGH TIBOR ÍRÁSA.
Ellenzem azt a hazai gyakorlatot, amely lehetővé teszi, hogy egy állami vagy önkormányzati fenntartású kulturális intézménynek 15-20 vagy akár 30 évig is ugyanaz a személy legyen az igazgatója. SCHILLING ÁRPÁD ÍRÁSA.
Szokásához hűen ismét több fiatal magyar szerzőt is bemutatott a XXI. század komolyzenéjére szakosodott Marcato Ensemble. Helyzetjelentésük szerint ifjaink a szakrális himnusz és a román népitánc-fantázia közt elterülő stiláris spektrumban alkotnak. ASZÓDI MÁRK ÍRÁSA.
Nyitni külföldre és belföldre – a POSZT új művészeti vezetője tele van ötletekkel, és azt is sejti, honnan lehet ezekhez anyagi fedezetet szerezni. Márta István átalakítja a válogatás rendszerét, de elmondja azt is, mi a baj a kritikusokkal. NAGY GERGELY MIKLÓS INTERJÚJA.
E zenés vígjátékot nyakon csókolta a múzsa. Illetve nem a múzsa a vígjátékot, hanem az ál-igazi betörő Lajos bácsi özvegy Murányiné méltóságos asszonyt, aki a „legnyakabb nyakkal” rendelkezik. Satöbbi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Lenyűgöző épületein kívül nem sok ismeretünk van Lajta Béláról. Enigmatikus alakjának megfejtésére mind ez idáig nem is igen akadt vállalkozó. A helyzet változott. BOGDANOV EDIT ÍRÁSA.
Az Új Színház épülete tavaly múlt száz éves. A jubileum alkalmából feldolgozták és igényes kötetbe szerkesztették a hely építészeti és színháztörténeti múltját. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Elhallgatás, eltitkolás. Feltáratlan múlt, bevallatlan jelen. Hazugságok, téveszmék és tabuk. Az emberek nem szeretik kimondani vagy hallani az igazságot. Az Új Színház göcsörtös premierjének töredéktanulságai közül ez hallatja magát legerőteljesebben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A cím akár – nem különösebben invenciózus – szójátékra is alkalmat adhatna. Csakhogy a mű nem új, bő öt évvel ezelőtt Kecskeméten volt a bemutatója. Némiképp meglepő, hogy a dráma voltaképpen azóta sem született meg. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Az elején a Molnár Ferencnek öltözött Eperjes Károly rendezteti be a színpadot, a végén az ő varázsütésére vetítenek egy híradófilmet. A berendezés szegényes, a slusszpoén erőltetett. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Lehetne hosszan meditálni azon, vajon miért Ararát, sőt Új-Ararát; Noé és a maroknyi megmaradtak és így tovább… A lényeg nem több, mint hogy elindult egy új sorozat az Új Színházban: az Új-Ararát Estek. Első darabja: KAF 50. CSÁKI JUDIT BESZÁMOLÓJA.
„Játszódik Nagy Jeremiás elméjében. A szín: Debrecen mint akarat és képzet. Burjánzó nagyalföldi metropolisz, egy mintha-Debrecen. Se szebb, se csúnyább, mint a létező. Váratlanabb. Ami volt, és ami van; ami nincs már, és ami lesz vagy sohasem lesz: mindez együtt.” KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
De szívesen nézném az előadást Botos Évával, Almási Sándorral az egyik, Pokorny Liával, Huszár Zsolttal a másik házaspár szerepében, és Pálfi Katával Ida Mortemart-ként! TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.