Városban élünk – századunk az urbánus élőhelyeknek kedvez. Nem is lenne ezzel baj, ha a városokban élhető életet lehetne élni. Ha lenne elegendő zöld és tér, ha vidám hangulat áradna a homlokzatokról és a tekintetekből, nem pedig az a lehangoló pesszimizmus, amivel két fotótárlat is jellemzi Budapestet és lakóit. SZ. DEME LÁSZLÓ CIKKE.
Új Színház
LAKÓHELYÜNK: TÖMBÖK ÉS ÁRNYAK
CUKOR ÉS FOKHAGYMA Nagy Ignác – Parti Nagy Lajos: Tisztújítás / Új Színház, Vidor Fesztivál
„Ezen a helyen az Új Színház Tisztújítását kellene kritizálnom, de mivel kritikán aluli, takarja homály” – írta a premier tájékán Koltai Tamás e recenzió tárgyáról. Megértem indulatát. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA.
„KÖSZÖNJÜK, MAJD ÉRTESÍTJÜK” Jordi Galcerán: A Grönholm-módszer / Új Színház
Gratulálok annak a szupermarket-lánc személyzeti osztályán dolgozó alkalmazottnak, aki az iratmegsemmisítő helyett egy madridi kukába dobta szexista felhangokat nem nélkülöző feljegyzéseit a pénztárosi állásra jelentkező nőkről. Mert ha nem ezt teszi, Jordi Galcerán nem írja meg A Grönholm-módszer című színdarabját. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
KEFE KOMA, TE ÉDI Marius von Mayenburg: A csúnya – Új Színház
A fenti címnek nincs sok értelme. A darabnak sincs. Címünk a műfaji meghatározás – fekete komédia – egyik anagrammája; az először 2007-ben színre vitt dráma pedig „a Szépség és a Szörnyeteg” vándortéma „anagrammája”. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.