Nincs is annál szívszorítóbb, mint amikor a néző látja, hogy a fiatal, még tapasztalatlan, netán rendezőileg sem eléggé segített, támogatott és kontrollált színésztanonc mennyire védtelen és kiszolgáltatott a színpadon. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Rendszerváltás, rendszerváltozás. Végbement, nem ment végbe? Akad jelentős írónk, aki csak „gatyaváltásnak” nevezi a történelmi fordulópontot. Egy nadrág azonban van, amelyet nem kell váltani: A nadrág című komédia. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
“Kicsi mani” – vált szállóigévé Rajz János elnyámmogott mondatkája a Dollárpapa filmváltozatából, s bizony ez a fordulat jellemezheti a komédia kurrens előadását, de alkalmasint a Karinthy Színház teljes működését is. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Cole Porter hőskori musicaljét magyarította színpadra a Pesti Magyar Színház társulata a Ferencvárosi Fesztivál kiemelt bemutatójaként Mi jöhet még?! címmel. HALÁSZ GLÓRIA ÍRÁSA.
A stúdiószínpad terének közepét forgatható plexiláda uralja: különös módon éppen az intimitást és a halálközelséget emelik az áttetsző dobozba. Az ösztönök és a félelmek üvegbőrrel határoltak, de a burok alatt felerősödve lüktetnek. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.