A Sirály kínálja magát tételdrámaként: generációk és/vagy tehetség témakörében a rendezőnek döntenie kell. A számos vagy inkább számtalan megtekintett előadás alapján gondolom így – és akkor mostantól, Székely Kriszta rendezését látva másképp is gondolom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Tihanyi Ildikó
TRÓN ÉS KÖVETELÉS
SZÓ SINCS FIKCIÓRÓL Nézz le! – Mentőcsónak / Novara, Átrium
Három, mindenki számára többé vagy kevésbé ismerős élethelyzetet mutat meg a Novara társulat előadása. A Nézz le! nehéz szituációk csokra pengeélen táncolás, elfojtás és kirobbanás között, a jelenetek végén súlyos záró gondolatokkal, amelyek a civillé átalakuló játszók sajátjai. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA.
AZ ÚR AZ ÉN PASTEUR-ÖM Tartuffe. Molière nyomán szabadon / Miskolci Nemzeti Színház
Szögezzük le villámgyorsan, amit már a színlap figyelmes olvasója észlel: ez a Tartuffe nem az a Tartuffe. Na de akkor melyik? Teszi fel jogosan a kérdést a nevetés közben a könnyeit törölgető néző. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
KATARINA, A VICC Verdi: Az álarcosbál / Szegedi Szabadtéri Játékok
Immár második éve világsztárok fölléptetésére építi kommunikációját a Szegedi Szabadtéri Játékok. MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA.
MESE FOUCAULT-RÓL, MOZARTRÓL ÉS A SZÍVÓSZÁLRÓL Mozart: A varázsfuvola / Thália Színház, Armel Operafesztivál 2015
Alföldi Róbert Varázsfuvola rendezésében a tapsrendben Papageno az utolsó. Ez a hangsúlyos gesztus lezárja, miközben újranyitja az értelmezés labirintusát. Egy buffo bariton lesz az este hőse, miközben tenor és szoprán szerelmek támadnak körülöttünk. Kizökkent a világ? JÁKFALVI MAGDOLNA ÍRÁSA.
NÉGY FAL KÖZÖTT BOLDOGULNI Füst Milán: Boldogtalanok / Miskolci Nemzeti Színház
Füst Milán 1915-ben, a Nyugatban megjelent Boldogtalanok című drámája talányos mű. A sajátos szóhasználatra és elhallgatásokra, elharapásokra épülő szöveget Szabó Máté értelmezte és állította színpadra Miskolcon. SÁNDOR ZITA KRITIKÁJA.
A RHEINGOLD-PLÁZA Wagner: A Rajna kincse / Operaház
Alig néhány évvel azután, hogy teljessé vált a Müpa-beli Wagner Napok Ringje, az Operaház is nekilátott a sajátjának. Az új produkció rendezését M. Tóth Géza jegyzi. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.
POR ÉS AMULETT Caryl Churchill: Az iglic / Katona József Színház, Budapest Bábszínház
Az iglic nem titkolt célja, hogy a nagykorú nézők érdeklődését is felkeltse a bábszínház iránt, de a felnőtteknek szóló előadás képtelen kinőni a darab gyermekbetegségeit, ráadásul a legtöbb kívánnivalót éppen a bábjáték hagyja maga után. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
MOLY KONTRA NAFTALIN Heltai Jenő: Naftalin / Kecskeméti Katona József Színház
A SZÍNEN: ALFÖLDI Martin McDonagh: Vaknyugat / Átrium Film-Színház – Kultúrbrigád
Ha színre lép, megtelik élettel az Átrium színpada. Alkoholista tiszteletest játszik nagy önfegyelemmel. Tévelygő lelkek védőangyalaként maga is áldozattá lesz a groteszkre hangolt tragikomédiában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
MI LESZ A CSEREBOGÁRBÓL Csiky Gergely: Buborékok / Katona József Színház, Kecskemét
Mohácsi János rendezése az eredeti szöveg újra-, az ismert szituációk és sematikus alakok ki-, valamint a kiszámítható dramaturgia visszájára fordításával egyszerre igyekszik felújítani a XIX. századi darabot és lerombolni a ma illúzióit. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.