Bagossy Bálint első színházi rendezése Thomas Bernhard Irtás című szövegének izgalmas újraértelmezése a Trafó Klubban. Önvádról, a bernhardi mondat erejéről és Zsótér Sándor színpadi jelentéseiről beszélgettünk vele. KISS LÓRÁNT INTERJÚJA.
A Miskolci Nemzeti Színház előadása Thomas Bernhard által késztet önvizsgálatra minden színházcsinálót és színháznézőt. A ráismerésben nincs öröm. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Kényszercselekvés, megfosztottság, veszteség, azaz általában a hiány jellemzi és köti össze Terézia Mora elbeszéléskötetének hőseit. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
Az Osztrák Irodalmi Múzeum valamivel több, mint egy éve nyílt meg. Állandó kiállítása pontosan azt tudja, amit egy 21. századi múzeumtól elvárunk: jól adagoltan és interdiszciplinárisan ismeretet terjeszt, kontextusba helyez, elgondolkodtat, saját élményt ad. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.
Mintha egy Thomas Bernhard-színdarabba csöppentem volna. Előttem a nagy operaigazgató, a makulátlanul elegáns Ioan Holender foglalt helyet, az egyik páholyban, sok más prominens társaságában, a nagy politikus, Franz Vranitzky, mögöttem, körülményesen és morogva a nagy festő, Hermann Nitsch. MUSZATICS PÉTER KRITIKÁJA.
Gyűlöletáriákból szőtt komor társadalomkép bomlik ki a nemzetostorozó osztrák író, Thomas Bernhard hőseinek ajkán. S miközben bepillantást nyerünk az újraéledő náci veszélytől irtózó nagypolgári család szó szerint is gyászos jelenébe, feltárul a sötétlő múlt, amely beárnyékolja az ingatag jövőt. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Sorozatunkban a színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. Máté Gábort, a Katona József Színház A mi osztályunk-előadásának rendezőjét kritikáról, díjról, szembesítésről kérdeztük. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
A Csiky Gergely Színház saját repertoárból TESZT-programba emelt két előadása a Peer Gynt mellett szintén kísérletező szellemről tesz bizonyságot. Ennek egyik ága nem közönségbarát irányba hajlik, a másikon ülve nagyokat nevethet a néző. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA, 2. RÉSZ.
Pech. Traugott Buhréval a főszerepben, 1985-ben, Nyugat-Berlinben, a Theatertreffenen láttam a Színházcsináló Claus Peymann által Salzburgban és Bochumban megrendezett ősbemutatóját. FORGÁCH ANDRÁS KRITIKÁJA.
Lepusztult művház, elhanyagolt iskolai díszterem, szociális otthon átrendezett tv-szobája, székraktár egy elfekvőben? Mindegy. A magasból bánatos lampionok fittyednek, az L alakú asztal terítéke lomos-romos, egy kalitkába zárt fehér galamb magokat csipeget. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.