Talán magyarázni sem kell, hogy mennyire szüksége van a magyar kultúrának arra, hogy főbb szereplőinek életét és művét monografikusan feldolgozzák. A szerző erre vállalkozott: alapos elemzések sorában írta meg egy jelentős novellista sorsát, munkásságát és korát. RADNÓTI SÁNDOR RECENZIÓJA.
Furcsán és sokrétűen játszik össze színház és valóság Köles Ferenc monodrámájában, a Tar Sándor novelláiból készült A mi utcánkban. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Két különböző műfajú kötete jelent meg az elmúlt évben. Lehetnének akár születésnapi összegzések is, visszanézésként. De az életmű folytatódik, a kötet végén ott vannak az új versek. Az élet két fele gyűjteményes verseskötet, A darázs fészke esszéket tartalmaz, most így egyben töredékek az életből, egy naplóból. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
„Ezeket? Isten? A saját képére?” Horváth Csaba újra Tar Sándorhoz fordul, hogy a szeretetről, de még inkább annak hiányáról állítson és kérdezzen. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Tar Sándor világlátásának illúziótlansága, keménysége találkozik a játékban Gothár Péter szatirikus szemléletének élességével, radikalizmusával. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Takács Judit könyve a meleg közösség 20. századi sorsának alakulását, rendőri megfigyelését, megbélyegzettségét, majd kedvezőbbé váló megítélését követi nyomon. HUSZÁR ÁGNES RECENZIÓJA.
Az érzékeny-aktuális téma és a jeles rendű színészi csapatjáték még együtt se garantál fontos vagy érvényes előadást. Leginkább ezt a rég ismeretes színházi igazságot mutatta fel a Katona legkisebb játszóhelyének februárvégi bemutatója. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Horváth Csaba nem híve a pamfletszerű, beszólogatós politikai színháznak, darabválasztásai mégis egytől egyig aktuálisak és politikusak, a legégetőbb társadalmi problémákba tenyerelnek bele. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A melankólia termékeny borongása az, ami összeköti Puskint, a francia szimbolisták költészetét, és a közeljövőben játszódó A Legkisebb Jégkorszak figuráit Térey János világában. VLASICS SAROLTA interjúja.
Az egyik novella címében szerepel is a ballada szó: Gátépítők balladája. Ha a kihagyásos, elharapott, drámai tónusú kisepikai közlések érzékeltetésére – áttételesen – alkalmas e műfajnév, akkor a kötet emberszaggató léthelyzeteinek szaggatott leírásai: prózaballadák. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A történelmi időre és a kulturális térre vonatkozó látszólagos szűkítés – „rendszerváltás”, „20 év”, „feldolgozás”, „east side” – felszabadítóan hatott az alkotókra: nem a rendszerváltás eseményeivel, inkább annak hatástörténetével foglalkoztak. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA.