Mivel ma, a gyerekek számára kevésbé élő és nehezebben értelmezhető nyelvi forma a líra, ezért kizárólag versekből előadást készíteni meglehetősen kockázatos vállalkozás. És éppen ez az oka annak is, hogy rettentő fontos ilyen előadásokat létrehozni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Idén végre új Szymborska-könyv jelent meg magyarul. Az 1996-ban irodalmi Nobel-díjat kapott költő életműve valóban válogatott, rá is igaz a bon mot, hogy csak a jó verseit írja meg. Közel tíz évvel halála után versei, a költészethez és az élethez való viszonya semmit sem vesztett értékéből, aktualitásából. Egy 20. századi költő kortalan szövegei magyarul: ajándék a 21. századi olvasónak. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
Tizenhat év után, a Magvető Időmérték sorozatában jelent meg új kötete Várady Szabolcsnak. Az alig negyven versből álló gyűjtemény a De mennyire címet viseli. A szerző, bár az irodalmi közvélemény lírikusként ismeri, elsősorban szerkesztői, fordítói, irodalomtörténészi megnyilvánulásaiban van jelen az irodalomban. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA.
Szerénységem efféle idegességgel már régen bírt. Különben még Erdogan effendi látogatása előtt történt, mondom, történt, hogy becsoszogtunk valamelyik kedves művészmozinkba, és megtekintettük a megfelelő izgatottsággal fölkonferált magyar filmet, a Drakulics elvtársat. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Félórás színházi alapélmény négy éven aluliaknak rengeteg plüssel és még több alapossággal. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA.
A 2009-es kötetből (Ez az egész) már ismerős mű, költőverseny termése és alkalmibb darab rendezi el magát az újakkal együtt öt „rímelő” ciklusba. Az 1970 szilveszterén született Kőrizs Imre takarékos poéta: ez csupán a második gyűjteménye. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
A kis csótány helyes jószág, csak későbben fejlik szokott pimasszá. Irtani szükséges. De nem a „kiirtani” szó az első, melyet az emberiség szótárából ki kellene irtani? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Tandori új könyvének gazdagsága és megokolt-keresett végső szegénysége miatt ahány szembenézés, rápillantás, befogadói-kritikai észrevétel, úgy érezhetni, annyi elsiklás, vagy, hogy a szerző újmódi terminusát használjuk: annyi elérintés a mű mellett, felett vagy alatt. TÓTH ÁKOS ÍRÁSA.
A tanítványok meghívták a mestert, Jeles Andrást, aki jött, látott, látni tanított, és szárnyalni engedte meghívói fantáziáját. Répa, retek, mogyoró – nem az r hang leckéje, hanem a „változatok – mire is…?” szabadiskolája a vizsgaelőadás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Gyűlöletáriákból szőtt komor társadalomkép bomlik ki a nemzetostorozó osztrák író, Thomas Bernhard hőseinek ajkán. S miközben bepillantást nyerünk az újraéledő náci veszélytől irtózó nagypolgári család szó szerint is gyászos jelenébe, feltárul a sötétlő múlt, amely beárnyékolja az ingatag jövőt. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Mielőtt bárki lázas keresésbe kezd emlékezetében, közlekedéstudományi ismeretei közt, hogy melyik lehet, merre jár a nevezetes 464-es járat, melyet Tandori többször megverselt új könyvére készülőben, tisztáznunk kell, hogy a 464-es szigorúan magánjárat. TÓTH ÁKOS KRITIKÁJA.
„Ez a regény a Torlandó szörfpóker egyenes folytatása.” Hm. Regény…? Egyenes folytatás…? „Csak az egyenes jó görbe” – így TD. E regény (?) is jó görbe („regénytechnikailag a világ élvonalában” – így TD). TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A szép kötet egyik szépséghibája, hogy nincs tartalomjegyzéke. Az alcímre és a műfaji eligazítás komplexitására kell hagyatkoznunk: Önéletírás égiekkel – Műfordítások, rajzolások, hódolatok és vallomások, 1959–2009. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Négy idézet szögeli ki a szép kötet a borítón piros/vajszín/fekete, a belső oldalakon fehér-fekete téglalapját. Három Pilinszkytől való, egy Tandoritól. De ez – lényege szerint – Tandori-könyv. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
A Műcsarnok alagsori kultúrtermébe vezető csigalépcső két oldalán színes léggömbök himbálóznak ide-oda. SZEGŐ JÁNOS CIKKE.