Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
babszinhaz krabat kicsi revizor
magveto krasznahorkai 20240117

VERÉSHEZ SZOKOTT FAJTA

Tasnádi István: Kartonpapa / Szkéné Színház – Nézőművészeti Kft.
2021. jún. 20.
Biztosan megvan a regiszterszáma annak a szürkével kevert tüzes kéknek, amivel a szoba falát, majd kissé más árnyalatokban a lakás minden tárgyát lekenték, de úgy, hogy süt belőlük a figyelmeztetés: „Ez nonszensz. De légy résen, bármi megtörténhet!” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
S ami megtörténhet, az meg is történik. Tasnádi Istvánnak ezt a székesfehérvári Vörösmarty Színház felkérésére írott, s ott 2018 februárjában Hargitai Iván rendezésében bemutatott darabját abban az évben láthatta már a POSZT közönsége is, és rá egy évre, Tasnádi Csaba rendezésében, a kaposvári nézők is megismerhették. Most pedig a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. friss, közös bemutatóján vagyunk. A koronavírus ideje alatt színházi éhkoppot nyelt közönség izgalma és várakozó öröme jól érzékelhető. Terített asztalt szeretnénk, s egy képzeletbeli alumíniumkanállal zörömbölve, legszívesebben gyerekmódra sürgetnénk az ebédet. Nem maradunk étlen. 
 
Parti Nóra és Scherer Péter
Parti Nóra és Scherer Péter
Tasnádi István jó másfél órás darabjának a rendezője most maga a szerző, Tasnádi István, díszlettervezője Pintér Réka, jelmeztervezője pedig Ignjatovic Kristina. A darab a 2017-18-as évad végén – Szilágyi Eszter Anna A Nyíregyháza utca és a Mohácsi testvérek Závada Pállal együtt írott Egy piaci nap című művének társaságában – fölkerült a Színházi Kritikusok Céhének jelöltjei közé, mint az adott évadban bemutatott legjobb magyar darabok egyike. A nyertes Závadáék megrázó drámája lett, Tasnádi István magyar abszurdjának pedig ez már a harmadik bemutatója.
 
Először mintha minden rendben lenne. Egy liberális gondolkodású, értelmiséginek tartott család otthonában vagyunk. Károly (Scherer Péter) a férji és férfiúi mivoltában kissé megkopott családfő nem titkolt aggodalommal készíti föl Jucit (Parti Nóra), rajztanár nejét, és Helgát (Mosolygó Sára e.h.), Angliát megjárt, nagykamasz lányukat a pillanatokon belül megérkező, problémás rokonok megértésére és elviselésére. Testvére, Éva (Udvaros Dorottya) és annak fia, Zsolt (Varga Ádám) jövetelét várják. A gond abból adódik, hogy Éva, amint azt Károly hebegve ecseteli, nem képes magát túltenni férje, a szabályalkotó és hatalmaskodó Miklós (a később felvételről közreműködő Mucsi Zoltán) halálán, élőnek tartja az eltávozottat, s másokat is arra kényszerít, hogy zavarba ejtő vízióját elfogadják. Szóval – eseng Károly elgyötörten – csönd legyen, nem vitatkozol, nem vihogsz, majdcsak elmennek. Meg kell ugyanis beszélnünk valami fontosat. 
 
Udvaros Dorottya, Varga Ádám és Mosolygó Sára
Udvaros Dorottya, Varga Ádám és Mosolygó Sára
Van tehát a darabnak egy Szabócsalád-szerű, kisrealista befutója, hogy becsalja a történetbe az eddig másra figyelőket, s hogy szükség esetén elkapja a hagyományos színjátékhoz szokottakat is. Aztán a kibomló galádságok során a „sztori” indázva megcsavarodik, s kúszik fölfelé, lépcsőről lépcsőre, hogy végül kinyíljon, mint valami rossz szagú virág. 
 
Az a bejövetel, amikor fénylő, hófehér parókában, s nagy mintás fekete ruhájára vett, piros bolero félében megjelenik az özvegységét elviselni nem tudó asszony meg a fia, s kettőjük között magaslik egy hullámlemezféléből kivágott, általuk vonszolgatott férfialak, olyan, mintha egy fuga felnyögő orgonafutama harsanna föl. Meg is állnak a fényben a frissen jöttek, élvezik a társak és a közönség elképedését. Jó pillanat. A kívülről vezérelt anya és lelkileg megnyomorított fia ide hozták Miklóst, a totemapát, s azzal dicsekednek, hogy ő vezetett. Az este pedig egy egész hangot lép fölfelé a társalgási drámától az abszurdig tartó skálán. 
 
Elkezdődik a családi vacsora a tér jobb oldalán elhelyezett asztalnál. (Ez a nézőtér bal oldalán ülőknek sajnos, kevéssé élvezhető, ebben a szögben sokszor takarják egymást a szereplők.) A mozdulatok egyre vadabbak, egy frissen fúrt lyukon át etetik a kartonpapát is, és megkezdődnek azok a sokak számára ismerős, vitriolos játszmák, amelyek során sosem a szoptatás, az érvényesülés vagy az együttélés igazi szabályai fontosak, hanem a pillanatnyi felülkerekedés, s az előkészített végeredmény, mi szerint te vagy a hülye, te vagy a hülye, na, látod, ugye. 
 
Udvaros Dorottya
Udvaros Dorottya
Udvaros Dorottya hívőnek mutatkozó, egyenes derekú anyatigriséből olyan erővel gőzölög a gonoszság és az alighanem Miklóstól is eltanult „rettenthetetlen hülyeség”, hogy az a mennyezetig fölér. Az öccsét játszó Scherer Péter riadtan toporog körülötte. Szolgalélek ő is. A testvérek hazulról hozzák tán az erősebb előtti meghunyászkodást, de Károly a magát emésztő fajtából való. Ő az, aki folytonos lelkifurdalással pislog még virágzó és élni kívánó feleségére, rég kihűlt házasságuk hamujában kotorászva. Juci Helgától lenyúlt, áttetsző, fekete selyemblúza ad is okot a gyanakvásra. Zsolt közben kiviszi pihenni az „apját”, s mint később látjuk, demonstratívan fölakasztja azt egy megfelelő kampóra. Dagad a botrány. Helga néha beszólogat, de inkább csak undorodik és figyel. Érteni véli, hogy az összeomló Zsolt később miért szaggatja miszlikbe a mindenható apát jelképező papírlapot, amit Parti Nóra Jucija aztán, a maga zengő altját kieresztve – „Megy apád a szelektívbe!” – eltávolít a színről. 
 
Mindenki terítékre kerül, vesézik és gyalázzák egymást. A testvérek üggyel-bajjal bár, de eljutnak a fő megbeszélni valóhoz, megegyeznek a birtokukban lévő, Éváék által lakott, nagy ház eladásáról. Hanem ekkor kiderül, hogy nemcsak a mintaszerűen bisszig, majdnem mindenkin átlátó Helga akar külön költözni, a sok szanatóriumot megjárt Zsolt is élni kívánna. Felmerül, mert miért ne gondoljunk valami titokra, hogy esetleg és ne adj isten, saját neméhez vonzódna talán a fiú… S ekkor jön egy mindenkit falhoz vágó bejelentés, amit a jövőbeli nézőkre való tekintettel nem kívánok részletezni, de jelzem, van ereje a közölteknek.
 
Jelentős mennyiségű alkohol elfogyasztása után vagyunk, és némi porszerű anyag ínyen való eldörzsölgetése közben, szép szabályosan elszabadul a pokol. Mindenki vall és egyezkedik, s a lakást elöntő kémiai szabadság hevében atomjaira esik szét egy igazából sosemvolt közösség. És mi ismerjük őket. Tudjuk, mi az a tucatnyi fonnyadt téma, ami szóba kerül közöttük, ha ütközni vagy ha békülni akarnak, s szinte előre tudjuk néhány szövegüket, s esetleges kommentjeiket is. Alapjaiban szabályos társalgási komédia ez, kicsikét meglökve, stilizálva, hogy végül az egész fölmásszon az abszurd tetőteraszára, ahol egy vérfagyasztó tabló egy pillanat alatt elveszi a kedvünket a nevetéstől. 
 
Scherer Péter és Udvaros Dorottya
Scherer Péter és Udvaros Dorottya. Fotók: Mészáros Csaba. A képek forrása: Szkéné Színház
Mert mialatt a többiek szépen koreografálva tántorognak a meghívott őrület kék ködében, Helga, a jövő gyermeke észreveszi, hogy ezek itt csak az ostort értik. Rajta ne múljon. Eljövendő éveink főszereplője, aki eddig csak titokban növesztette „körmét és fogát” (J.A.), most összeragasztja a széttépett papírbálványt, s fölmutatja. A rátermett gyermek – a közben a képernyőn át dermesztően bemutatott atya – Miklós nevében ordítja le és tereli össze a zsarnoksághoz szokott, s nyomban az asztal köré kushadó lelkeket. Ha ez kell, rend lesz. S közben neki is mindene meglesz. Sokat ad az előadáshoz az aranyozott blondel keretbe foglalt képernyőn megjelenő családi filmecske. Videoutómunka: Erdély Jakab.
 
Az öt figura kontúrjai pontosak. Ők, mint a commedia dell’ arte fix típusai, egyszerűek, és – ha színész van hozzájuk – működőképesek. Márpedig itt van színész, a játék szereposztása egészen remek. Udvaros Dorottya, Scherer Péter és Parti Nóra élvezeteset és nagyot alakít egy jó ritmusú, szellemes, igazmondó előadásban. Annyi töredékes, kis szerep után jó végre neki való feladatban látni Varga Ádámot, s emlékezetes alakítás az egyetemista Mosolygó Sára mindent kézbe vevő, fenyegető jelenléttel bíró kamaszlánya is. 
 
Jó lenne közben nem Adyra gondolni persze, mondhatnánk, hogy csak egy családi balhé nyílt meg előttünk.  Csakhogy jó író írta a darabot, s így az egy cseppnyi modellben képes megmutatni, hogyan is élnek ott, „hol zsarnokság van”. S bár sokat nevetünk, a történet elég erős ahhoz, hogy amikor fölsóhajtunk a taps után, ne csak a címben idézett vers, de A hőkölés népe is eszünkbe jusson: „Ezért a népért úgyis mindegy,/ Ebsorsot akar, hát – akarja.” 
 
Milyen jó lenne nem ezt gondolni. 
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek