Először látható a 91 éves Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán a Traviata, amit július 29-én és 30-án Juronics Tamás rendezésében, Kolonits Klára címszereplésével játszanak. A Kossuth-díjas koreográfus kortárs történetként álmodta meg a Verdi-operát a Dóm térre. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Másfél éves kényszerszünet után végre újra együtt fesztiválozhatott a táncot szerető, és azzal ismerkedni vágyó közönség Veszprémben, ahol a TÁNC XXIII. Nemzetközi Kortárs Fesztiválját rendezték. BÁLINT ORSOLYA BESZÁMOLÓJA.
A Bartók Tavasz kétségkívül legbartókibb produkcióját láthattuk május 26-án este, hiszen Bartóknak nem csupán a zenéje – sőt, Zenéje – hangzott fel a róla elnevezett Nemzeti Hangversenyteremben, hanem ő maga is megelevenedett a pódiumon egy tánckölteményben. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Újra diadalmasan tért vissza a Margitszigetre az Evita. Andrew Lloyd Webber zenéjén nem fog az idő, az argentin elnökfeleség történetének többértelműsége pedig máig képes minket zavarba ejteni. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Nem minden tanulság nélküli, ám korántsem felemelő tánctörténeti időutazás Juronics Tamás két Orff-koreográfiáját, az idén bemutatott Catulli Carminát és a tizenöt éve született Carmina Buranát egy estén látni. KRÁLL CSABA RECENZIÓJA.
„Háry János – opera”, olvashattuk a Szegedi Szabadtéri Játékok plakátjain, holott daljátékról van szó, amiből az előadás során eklektikus operett lett, sok prózával. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.
Nyaranta, a Pécsi Országos Színházi Találkozót követően Győrben a táncosok is összegyűlnek a Magyar Táncfesztiválon. A két eseménysorozat összehasonlítása azonban nem lenne helyénvaló, hiszem az eleinte kétévente, később évente megrendezett, idén a jubileumi, 10. évét ünnepelő győri mustra a valamivel idősebb POSZT-hoz képest más pozícióval és struktúrával rendelkezik. SÁNDOR ZITA BESZÁMOLÓJA.
Huszonöt éves a TranzDanz: Kovács Gerzson Péter műhelyében a magyar táncművészet színe-virága megfordult az elmúlt negyed században. A társulatvezető, aki kipróbált művésztársak, fiatal ígéretek sorát emelte és emeli munkáiba, e választásaiban ritkán nyúl mellé, vagy inkább soha. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Sztravinszkij Orfeusza és Bartók Fából faragott királyfija is megváltás-, beavatás-zene. Indokolt tehát e két művet egy estén játszani. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Két budapesti premier és egy megunhatatlan örökzöld a (volt) egri, a szegedi és a győri táncosok közös estjén. Három különböző vérmérsékletű, stílusú és minőségű táncdarab a társas kapcsolatok színéről és fonákjáról. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Az Inferno „külső” és „belső pokolként” választja szét a Liszt-szimfóniákra koreografált két előadásrészt. A test sanyargatásával büntető pokolbéli és az emberen belüli pokol miatti szenvedés a test mint anyag témája, így lehetőséget nyújt a (kortárs) tánc önmegmutatására. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE.
Nagyvonalú cím, leegyszerűsített, előre gyártott üzenetek: a Testek filozófiája könnyen fogyasztható klisék mentén halad. Amúgy pedig nagy siker. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Juronics-opuszok közül rendre a történelmi tablók sikerülnek gyengébbekre, szemben a tánctörténet és drámairodalom klasszikusainak feldolgozásaival. Most sincs ez másképp: a Szegedi Kortárs Balett Homo Hungaricusa nem a szerencsés bemutatók közül való. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Csalóka az összefogást jelző cím – „Egy mindenkit visz” – mert jelen esetben éppen a Győri Balett és a Szegedi Kortárs Balett vitte a hátán a Pécsi Balettet. Köszönet érte, hogy nagyvonalúan és profin megmentették az estét. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Könyv jelent meg a Szegedi Kortárs Balett 20 éves fennállása alkalmából. Súlyos és tekintélyes küllemű, komoly címet viselő, sok képet és szöveget tartalmazó kötet, amely sejtelmes borítója és címe alapján bármi más is lehetne. MOLNÁR ILONA KRITIKÁJA.