Mintha valamiféle színházi kényszermechanizmus nyomulna be az önmagában teljes és tartalmas nyelvi-dramaturgiai térbe. Kár. Annyira jó előadás lett volna. De még így, ebben a formában is kifejezetten jó előadás lett, messze a legjobb a Sufni-projekt mentorprogram idén bemutatott három előadása közül. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Sufni
„ITT MINDENKI SPORTOLÓ” – AVAGY POLITIKUSNAK LENNI MIT JELENT?
ÖRÖK BAKSISHolt lelkek / Katona József Színház, Sufni
Gogol zsenialitását mutatja, hogy minden kor újra meg újra meglátja tükrében önnön arcát. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A MEGVÁLTÁS REMÉNYE Piazzolla: Nagyvárosok Máriája / Sufni
Utolsó tangó a Sufniban… Persze reméljük, hogy nem, ám nem tudván semmit a jövő zenéjéről a Katonában, szerencse és – stílszerűen – egyben csoda, hogy eljutottam Piazzolla Nagyvárosok Máriája címen előadott tango-operitájának idei utolsó előadására. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.
WINNIE, WILLIE Samuel Beckett: Szép napok / Katona József Színház (Sufni)
A klasszikus abszurd drámák egyike, a szerző színpadi életművében lezáró érvényű tragikus bohóctréfa két szereplőjének a neve alig tér el egymástól. Kettőn áll az életvásár és halálvárás. A legfrissebb premieren is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
KI TÁNCOLTAT ENGEM Bagatell / Katona József Színház (Sufni)
Izgatott ember lép be a színre. Akit a mondandója izgat, mondandója pedig: egy órányi versfolyam. Első szavai egyike is az izgalomra utal. Bezerédi Zoltán szerepeiből ismert kettős énje áll előttünk: a feltüzelt, egyben az önuralom biztonságát kereső megszólaló. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.