Előfordul, hogy egy darab már kissé porosnak tűnő világát a kortárs politikai események új színekkel, aktualitással ruháznak fel. Úgy tűnik, ez most megtörténik Arthur Miller A salemi boszorkányok című művével is. Egyik szemünk sír. És a másik is. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Simon Zoltán
A SZÁLEMI LEJÁRATÓKAMPÁNY
GABBI, NE CSINÁLD! Ibsen: Hedda Gabler / Miskolci Nemzeti Színház
Na most akkor mit gondoljon a szegény néző erről a Hedda Gablerről? Hogy egy rémes alak, akinek az okoz örömet, ha tönkreteszi mások életét, vagy hogy áldozat az istenadta, még ha saját maga áldozata is? Szóval ez dilemma, nem kicsi.. és nem is Ibsené. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A MISKOLCI TERÁPIA Kisfaludy Károly: A tatárok Magyarországban / Miskolci Nemzeti Színház
Ez a beteg annyi sebből vérzett már a születésekor, hogy kirurgus legyen a talpán, aki bármiféle beavatkozásra vállalkozik vele kapcsolatban. A Szőcs Artur és Cser Ádám által vezényelt népes medikussereg jóvoltából azonban a műtét nem csupán sikerült, de a beteg azonnal táncra perdült, sőt dalra is fakadt. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
ÉRTETEK ÉS HELYETTETEK A „K” ügy / Miskolci Nemzeti Színház
Mintha csak szaporodna azoknak a történeteknek a száma, amikről úgy érezzük, időről időre újra el kell őket mondani. Az ok egyszerű: az évszázadok alatt nem tanulunk semmit, cserébe viszont folyamatosan felejtünk. Kohlhaas legyen a talpán, aki ma győzni tud. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
VADÁSZJELENETEK ÉSZAK-MAGYARORSZÁGRÓL Gogol: A revizor / Miskolci Nemzeti Színház
Amíg ebben az országban élünk, nem lehet nem játszani A revizort. A gyakorlott színháznéző már előre dörzsöli a tenyerét: vajon kinek és hogyan szól majd be az új bemutató nyíltan vagy burkoltan? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
ÖRDÖG A RÉSZLETEKBEN Bulgakov: A Mester és Margarita / Miskolci Nemzeti Színház
Majdhogynem lehetetlen vállalkozás színpadon megmozdítani Bulgakov nagyregényét. A legújabb, miskolci premier estéjén is leginkább a próbálkozás tényét értékeltem. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
NEVETNI, SŐT RÖHÖGNI Feydeau: Bolha a fülbe / Miskolci Nemzeti Színház
Nagy franc ez a Feydeau, és ebben a bohózatba hajló vígjátékban, a Bolha a fülbe címűben túl is tolja a biciklit. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
MAGYAROK, SZERBEK, SZERELMESEK Hunyady Sándor: Feketeszárú cseresznye / Miskolci Nemzeti Színház
Dúl a háború az országban, a magyarok és a szerbek egymás ellen (is) harcolnak, de a bácskai kisvárosban egymás mellett kell élniük. A szerbeknek el kell viselniük a frontra készülő magyar katonák dajdajozását, erőszakosságát. Az elvesztett háború után viszont a magyaroknak kell összeszorított foggal átadni a hatalmat és tűrni a szerbek által újonnan kinevezett potentátok zaklatásait. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
VESZTESÉG NÉLKÜL – NYERESÉG HÍJÁN Anders Thomas Jensen: Ádám almái / Miskolci Nemzeti Színház
Megítélésem szerint a társulat tagjai nem tettek egyebet, se többet, se kevesebbet, minthogy figyelmesen és szakszerűen lefordították a filmet a színház közösségi terének formanyelvére, jó érzékkel kiaknázva a fordításműveletben rejlő esélyeket, és nagyjából elkerülve a benne leselkedő veszélyeket. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
AZ UTOLSÓ ZSIDÓ Shakespeare – Mohácsi testvérek: A velencei kalmár / Miskolci Nemzeti Színház
A velenceiek már a spájzban vannak: előzzük meg a bajt, és induljunk azonnal Miskolcra színházat nézni! JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
MÉG TOLSZTOJ IS BEKÖSZÖN Csehov: Három nővér / Miskolci Nemzeti Színház
A Három nővér a drámairodalom egyik olyan hegycsúcsa, amelyre a legtöbb rendező valami egyéni mászástechnikával igyekszik feljutni. A csúcs meg csak áll, nem rezdül. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
CSÚCSRA JÁR Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig / Miskolci Nemzeti Színház
Végtelenül gazdag előadás: nemcsak a húszas évek numerus claususos világát idézi meg, de az örök magyar agóniát; a pusztulást, az életörömöt, a szépséget. A miskolci társulat tündököl Móricz ragyogásában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
TRAGÉDIÁNAK NÉZED? Madách Imre: Az ember tragédiája / Miskolci Nemzeti Színház
Nézd legott komédiának, s múlattatni fog. A körülöttem ülő középiskolás osztályok legalábbis ezt a stratégiát választották a miskolci előadás befogadásához. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
ODAÁT Molnár Ferenc: Liliom / Miskolci Nemzeti Színház
A túlvilág bizarr álomképként tűnik fel Szabó Máté rendezésében. Az angyalokat a Baltazár Színház tagjai (más előadásokon az Utca-Szak fiataljai) személyesítik meg, angyalszárnyat viselnek a mennybéli rendőrök is, a Máhr Ági játszotta Fogalmazó pedig maga a megtestesült szívjóság. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
KINEK A VÁNYÁJA? Csehov: Ványa bácsi / Miskolci Nemzeti Színház
Nekem akárhányszor le lehet nyomni a torkomon a Ványa bácsit. Legalább tízszer gondoltam eddig úgy, hogy életem Ványa bácsiját láttam. Vagyis kíváncsian mentem Miskolcra, egy újabb Ványa bácsira. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.