A sepsiszentgyörgyi Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál három évente megrendezett szemle. A rendezvény megbecsültségét elismerések és díjak felsorolása nélkül is tudom érzékeltetni: a Reflexet várjuk, emlegetjük, nem felejtjük. KÓSA-SZIGETY ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.
Hozzám hasonlóan sokan felkaphatták a fejüket a Szegedi Szabadtéri Játékok idei bemutatói közül a következőre: Háromgarasos (ismertebb címén Koldus)opera, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatával, Bocsárdi László rendezésében. Mintha kilógna a rendezői oeuvre-ből Brecht is, a darab is. Vagy mégsem? PAPP TÍMEA INTERJÚJA.
Van a sepsiszentgyörgyi Reflex fesztiválnak valami határozott, szikár, stílusos eleganciája. Nemcsak a vizuális arculatában fejeződik ki, de abban is. STUBER ANDREA BESZÁMOLÓJA.
A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban töltöttünk négy estét, az évad első felének bemutatóit láttuk. Leginkább két előadásról írok. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA.
Két éve Hamlet-rendezését hozta el Gyulára, mellyel tavaly a legjobb rendezőnek járó Uniter-díjat nyerte el. A Hamlet kérdéskör tovább feszítette, ebből született meg Vízkereszt-rendezése, melyet az idei gyulai Shakespeare Fesztiválon láthattunk. Bocsárdi László rendezővel, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház igazgatójával beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Erdélyben lassan ahány színház, annyi nemzetközi fesztivál. Azt mégis túlzás volna állítani, hogy maguktól bújnak elő a földből, mint a gomba, mert az éltető (pénz)eső ott sem mindenkire egyformán hullik. KRICSFALUSI BEATRIX BESZÁMOLÓJA
Bocsárdi László rendező, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója azt mondja: mire Magyarországra érkezik Hamlet előadása, már rá sem ismerünk az itt látott rendezésére. A gyulai bemutató után beszélgettünk vele színházról, rendezésről, kultúrpolitikáról. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Egy Hamlet-előadásból kihagyni a „lenni vagy nem lenni” monológot lenyűgöző és imponáló pofátlanság. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Spiró György drámáján láthatólag nem fogott az idő. A textusok alá új viszonyrendszer rajzolódik. Művészet és politika konfliktusai éles fényben szikráznak a sepsiszentgyörgyiek előadásában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Harpagon egy beteg társadalom démonikussá rajzolt, beteg képviselője, de a pénz életfontosságának megítélésében a többiek, a fiatalok sem sokkal különbek nála. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A műfaji meghatározást komolyan kell venni: ez az előadás nem a Bánk bán újabb interpretációja, ez „színpadi tanulmány Katona József drámája nyomán”. Nyugtalanító gondolnivalókkal. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A Reflex Fesztivál szerves részét képezi a sepsiszentgyörgyi színházi műhelyek, társulatok produkcióinak programba való beemelése. Általuk is megmutatkozik a hely: a Bocsárdi László rendezte Velencei kalmár sokadjára is gazdag élményt nyújt. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
A sepsiszentgyörgyiek A velencei kalmár-előadására szóló jegy büszke tulajdonosaként fellépve a pécsi Nemzeti Színház színpadára, látjuk, hogy a közönség számára épített tribünt háromemeletes állványzat szegélyezi. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Bocsárdi László előadásában az ártatlan, tiszta szerelem, a kisebbik lány és a fiú – ha nem is győz végérvényesen, de – felülkerekedik az ártani akaró irigységen és gonoszságon. Ezt a csodát s a felnőtt közönséget magával ragadó mesét az előadás színpadi világa szavatolja. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
A vendégjáték lelki, technikai pressziója okozta? A társulaton belül tökéletesnek tetsző szereposztás váratlan csődje, talán épp a figurális evidenciák üressége miatt? A rendezői szándékokat visszaverte, lepergette a színpad? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.