Utólag nehezen rekonstruálom, hogy miből asszociáltam azonnal az álomesküvőre, amikor feltűnt a színen Fodor Annamária menyasszonyi ruhában, hogy Sickratman nyomán énekeljen duettet a hipszter szakállkölteményes Szabó Kimmel Tamással. Nem lehet már gyanútlanul érkezni. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
Roszik Hella
ELADÓ A MENYASSZONY
ÚJPESTI TZINGÁRIÁSZ Pintér Béla: Vérvörös Törtfehér Méregzöld (Szophoklész Oidipusz király című drámája nyomán) / Újpesti Rendezvénytér
Mert ha felháborodunk azon, vagy éppen mértéken felül örülünk annak, hogy Orbán Viktort cigánynak nevezik egy szatirikus disztópiában, akkor inkább rasszisták volnánk, mint nem. Ha viszont nem kívánunk rasszisták lenni, vagy annak tűnni, akkor bizony nem kellene megbotránkoznunk vagy ujjonganunk ezen a kényes részleten. Jó kis kelepcét állítottak Pintérék a nézőknek. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
SZEX, DROG, ROCK’N’ROLL Pintér Béla és Társulata: Anyaszemefénye / UP Újpesti Rendezvénytér
„…a dráma akkor fordul, mikor kis figura úgy dönt, sorsát megváltoztatja.” Pintér Béla új bemutatójának kulcsmondatát az előadás szórólapja is idézi, de az ördög persze most is a részletekben rejlik. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
DOMESZTIKÁLT DÉMONOK Franz Kafka: Az átváltozás / Örkény István Színház
Próbálom elkerülni a címbe tolakvó alliterációt, de erősebb nálam. S végül is, erről van szó. Gáspár Ildikó Kafka-látomásának lényege a barátkozó borzalom, a házi koszton hizlalt rémképek tanító célzatú bemutatása. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
NE CSAVARGASD A LÁBAD, HA ÜLSZ Kivettem a fejemből egy gömböt / Nézőművészeti Kft., RS9 Színház
A Nézőművészeti Kft. abszurd zenés kabaréjának levegőjében volt valami típusos világégés előtti nyugtalanító hangulat, amit beszívtunk, hogy könnyebb legyen ez az ostoba november. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
ÉLET A TITKAINK UTÁN Bárkibármikor /Pintér Béla és Társulata, Átrium
Miközben a méretes tapsvihar után jöttünk kifelé a legújabb „Pintérbélabemutatóról”, néhány csalódott kommentárt hallván arra gondoltam: igazi istencsapása kiemelkedő, zsigerekbe égő előadást rendezni, mert a közönség attól fogva nem éri be kevesebbel. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A SZOCIALIZMUS MINT OLYAN Pintér Béla: Titkaink / Pintér Béla és Társulata, Szkéné
Röhögünk rajta, pedig sírni kellene. A bornírt, ócska, ostoba, kisszerű világon, amit az előadás bemutat. S amiben, nem mellesleg, évtizedekig éltünk. (Mármint némely korosztályok.) KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
ÚGYIS ARRA, AMERRE Tankred Dorst: Merlin avagy Isten, Haza, Család / Örkény Színház – HOPPart Társulat
A színpadon emberiségdráma zajlik – a nézőtér hátsó traktusa viszont függönnyel leválasztva, az erkély lezárva. Önnön kamarájává lett az egykori Madách Kamara: a mai Örkény Színházban százötvenszer egyperces világszín-játék az eredeti formájában fél nap alatt eljátszható mű. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
GÁTMETSZÉS A 42. hét/Pintér Béla és Társulata/Szkéné Színház
A hétköznapi rutin, az unalom egyenlő a nemléttel, az új élet pedig szükségszerű veszteségekkel jár. Az átmeneti boldogságért mindig fizetni kell, az ár annál nagyobb, minél inkább elmerülünk benne. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.