Az Orlai Produkció 6SZÍNben látható ősbemutatója, Tasnádi István Mikor hazudtam? című előadása izgalmas, közélet és magánélet határán egyensúlyozó alaphelyzetből indul, és bár a hatalmi viszonyok váltakozása végig fenntartja az érdeklődést, a magánéleti vonal a remek színészi játék ellenére kissé erőtlen marad. KISS LÓRÁNT ÍRÁSA.
Rohonyi Barnabás
CSAK MÁSBAN MOSHATOD MEG ARCODAT
INSTA-MOSOLY A CSALÁDI FÉNYKÉPALBUMBAN Ruben Östlund–Tim Price: Lavina / Belvárosi Színház
Egy sikeres film színpadi adaptációja esetében mindig elsődleges kérdés, tud-e valamit hozzátenni vajon az eredetihez. Véleményem szerint az Orlai Produkció és a Katona József Színház közös előadása, a Lavina megugorja ezt az akadályt azzal, hogy Svédországból Magyarországra hozza ezt az alapvetően Franciaországban játszódó történetet. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
FAROKELOSZLÁS Kovács Dominik–Kovács Viktor: MILF / FÜGE Produkció, Jurányi Ház
Pető Kata MILF című bemutatója elsősorban arra irányul – szeretetteljes öngúnnyal –, hogy miként lehet az ilyen szerelmi sanszot először is elfogadni, majd elfogadtatni mindenki mással. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A 20. SZÁZAD BIZTOS BÉKÉSEBB LESZ Göttinger Pál: A nulladik perc / Orlai Produkciós Iroda
A nulladik perc című előadás mintha egyszerre próbálna prózai opera és annak kritikája lenni, azonban egyik irányba sem tesz egyértelmű lépést, így biztosan csak azt tudhatjuk, hogy a 19. század óta sem rendezzük jobban a problémáinkat, és még a hasis is illegális. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
DIAGNÓZIS DIORÁMA Laurent Baffie: Tok-tok avagy hogy pattog a kocka / Orlai produkció
A koncepció nem veszélytelen, hiszen komoly pszichés betegségek, létező mentális zavarok válnak a nevetség tárgyává. A szórakoztató színház velejárója a leegyszerűsítés, de ebben az előadásban mégsem válik sem degradálóvá, sem gúnyossá az ábrázolás. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
VÁRDA KESERŰ Maros András: Redőny / Orlai Produkciós Iroda
Vannak történetek, amiknek nem tud jó vége lenni, menet közben akármennyire is ennek drukkolunk. Maros András Redőnye rá is cáfol a tézisre meg nem is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
DANTE TALÁLKOZÁSA A JELLEMHIBÁS CÁPÁVAL A Negyedik. Dante pokla / Narratíva, Jurányi Ház
Tulajdonképpen mi, nézőtéri székünkben kuporgó vagy terpeszkedő restek volnánk a negyediknek besorolt jellemhiba hordozói, és ezen, hitvány éltünkön tehát, kellene változtatnunk. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
KEMÉNY BEVETÉS Wolfram Lotz: A nevetséges sötétség / Szentendrei Teátrum
A Rubens és a nemeuklideszi asszonyok után A nevetséges sötétséggel Dohy Balázs mint rendező már másodszor kísértette a színházi lehetetlent. Vagy ha Wolfram Lotznál maradunk: a lehetetlen színházat. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.