A fikció valóssággá vált: Moldovai Katalin és Palóczi Zita forgatókönyve egy erdélyi, megtörtént eseményeken alapuló tanárdrámának indult, ám azóta Magyarországon törvényi rendelkezés bünteti mindazt, amit Adela Stan tett. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Hibátlan, kifogástalan – ezek a fosztóképzős dicsérő jelzők jutottak eszembe, miután megnéztem a Magyarázat mindenre című filmet, Reisz Gábor rendezését. Szeretnék utánajárni, hogy miért éppen ezek. RADNÓTI SÁNDOR PUBLICISZTIKÁJA.
„Azt nem lehet bátorságnak nevezni, mikor az embernek nincs veszítenivalója.” Bár Reisz Gábor szerint nem bátor, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon díjazott filmje mégis szinte egyedülálló módon emeli be a magyar aktuálpolitikát a polarizálódó társadalmunkról szóló narratívájába. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Színház, könyv, kiállítás, film. Ez az a 10 kulturális esemény vagy termék, amit a Revizor szerkesztője jó szívvel ajánl másoknak is októberre.
Minek köszönheti a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan az elsöprő sikerét? Miért írta első szólólemezét a Nemzeti Filmintézetbe berepülő légyről? Hogyan érzi magát, hogy újra nulla pénzből kell filmet forgatnia, holott a VAN után megfogadta, többet ilyet nem csinál?
Reisz Gáborral, a VAN és a Rossz versek című kultfilmek, és a Komolyan röhejes vagyok színházi előadás rendezőjével beszélgettünk erről és még sok minden másról: Benedek Tiborról, Enyedi Ildikóról, fájó kritikákról, és a magyar filmszakma jelenlegi helyzetéről.
Van közérzet, van hangulat, van város, pontosabban a hetedik kerület – Reisz Gábor nem ment messzire a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjétől. De azért elment – a filmből a színházba. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Reisz Gábor minden bizonnyal feltalálta az önéletrajzot mint filmes műfajt. Nem, nem az életrajzi filmet (biopic) találta fel, azzal Dunát lehetne rekeszteni, hanem az önelemző lírát, a szubjektív naplót nagyjátékfilmen. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A 2010-es évek eddigi legjobb és legfontosabb magyar filmje arról szól, milyen a 2010-es évek Magyarországán élni és felnőni – és ezen nevetni is képes. Az elsőfilmes Reisz Gáborral formai játékosságról, gerilla filmkészítésről és a fiatal rendezőgenerációról beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Reisz Gábor első filmje, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan amellett, hogy kedves, szerethető nemzedéki mozi, látlelet a mai Budapestről egy huszonéves fiú szemén keresztül. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Többszáz fős termekben zsúfolt művészfilm-vetítések – már csak ezért az utópiáért megérte idén is megszervezni a Cinefest-et. Szubjektív dobogó az idei válogatásból. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA.
A tizedik miskolci Cinefesten huszonkét kisjátékfilmet is bemutattak. A fesztivál színvonalára mi sem jellemzőbb, hogy a többségük olyan alkotók munkája, akiktől számíthatunk majd jelentős, érzékeny nagyjátékfilmekre. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.
Nyolc pályakezdő rendező szkeccsfilmet készített Budapestről. A gond csak az, hogy nem sok fogalmuk van róla, és néhány kivételtől eltekintve láthatólag nem is érdekli őket más önmagukon kívül. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A televíziónak készített filmek alkotói vagy azt gondolják, hogy a televízió a kísérletezés terepe, vagy azt, hogy a tévéfilm ujjgyakorlat. Vagy pedig, hogy a tévéfilm ad lehetőséget arra, hogy egy másik stílusban, egy másik műfajban is kipróbálják magukat. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.