Mintha valamiféle színházi kényszermechanizmus nyomulna be az önmagában teljes és tartalmas nyelvi-dramaturgiai térbe. Kár. Annyira jó előadás lett volna. De még így, ebben a formában is kifejezetten jó előadás lett, messze a legjobb a Sufni-projekt mentorprogram idén bemutatott három előadása közül. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Rajkai Zoltán
„ITT MINDENKI SPORTOLÓ” – AVAGY POLITIKUSNAK LENNI MIT JELENT?
HŐSÖK NÉLKÜL MARADTUNK Gerhart Hauptmann: Magányos emberek / Katona József Színház, Kamra
Már az előtérben egyértelmű, hogy nem hagyományos előadásra érkeztünk. A kezünkbe nyomott papír tájékoztat, hogy a különböző hosszúságú részeket „partyk” fogják megszakítani. A nézőtérre hátulról, az öltözői folyosón terelnek be minket, mintha csak az IKEA kiállítóterében sétálnánk, a díszletbe érkezünk meg. Majd U alakban üljük körbe az OSB lapokkal határolt lakásbelsőt. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
FÜL, FAROK Kárpáti Péter: Moszkva-Peking Transzszimfónia / Katona József Színház
Nem muszáj, hogy legyen követhető sztori, főhős, akivel azonosulni lehet – ezek hiányában még lehet pompás egy előadás. Legutóbb például a Melancholy Rooms volt ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
KI A KOMCSI? Spiró György: Főtitkárok / Katona József Színház
Feltehetően életkor kérdése, hogy kinek ismerős a Spiró új darabjában elmesélt történetfüzér, és kinek „vadonatúj nóvum”. 1945 és 1957 közt pereg le egy „kis magyar pornográfia” – nahát, pont egy tucat év, mint 2010-től máig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
BOHÓZATI SZAKIK Line Knutzon: Mesteremberek / Katona József Színház
A hazatérő férfi siet a mellékhelységre, ahol sürgős dolga van – és csak jókora spéttel veszi észre, hogy a WC fala teljesen hiányzik, mivel elbontották a mesteremberek. Kocsis Gergely tekintete szavakkal leírhatatlan; a nézőtér fuldoklik a nevetéstől. Talán nem túlzok, ha azt írom, hogy elsősorban ez indokolja a Mesteremberek Katona József színházi bemutatóját. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
ÁTVILÁGÍTÁS Michael Haneke: A fehér szalag / Katona József Színház
Ascher Tamás, mint már annyiszor, most is – szagoltat. Alkotótársaival együtt, orrunk alá nyom valamit, amitől fuldokolva próbálnánk elfordulni, csak hát nem lehet. Letagadni meg még úgy sem. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
DE MI LETT A NŐVEL? Pintér Béla: Ascher Tamás Háromszéken / Pintér Béla és Társulata, Katona József Színház
Egy végtelenül ostoba és dilettáns újságírói meglöttyenésre Pintér Béla a Katona József Színházban egy egész előadással válaszol. Csak hát adódik a kérdés: érdemes-e egy vacakságból dobbantani? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
IJESZTŐEN CSÁBÍTÓ A JÓ Brecht-Dessau: Kaukázusi krétakör – Katona József Színház, Kamra
„Írd meg a jóságot”, szól oda nekem valaki, amikor kifelé jövünk a Kamrából a Kaukázusi krétakör előadása után. Visszakérdeznék, és a rosszasággal mi lesz, de már elsodródtunk egymástól. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
LEHETETLEN KÜLDETÉS Ferdinand von Schirach: Terror / Kamra
Tárgyalótermi drámának álcázott laboratóriumi kísérletet mutatott be a Katona József Színház. A látottak megerősítik azt a feltételezésünket, hogy vannak kérdések, amikre se igennel, se nemmel nem lehet jól válaszolni. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
LEVONTA HÁT A KONZEKVENCIÁT Bertolt Brecht – Paul Dessau: Kurázsi mama és gyermekei / Katona József Színház
A cím macskakörmök közé kívánkozna. Idézet. Zsámbéki Gábor kíméletlen pontossággal olvasta a kíméletlen Brechtet, és a drámaszöveg kátéjához szinte maradéktalanul konzekvens, egyben szuverén előadást hozott létre. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
PARKOLÓPÁLYÁN Parkoló
Lehetett volna a magyar Drive, a titokzatos, belül forrongó főhősével, az elcsábított háziasszonnyal és persze az autós jeleneteivel. A Parkoló azonban folyamatosan kibillen a célként kitűzött érzékeny egyensúlyból: hol szórakoztató filmnek lesz túlságosan elvont, hol a költői ábrázolásból lógnak ki az igénytelenebb dialógusok. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA.
MARASZÁD Peter Weiss: M/S / Katona József Színház, Kamra
A háttér érdekesebb, mint az előtér. Többet mond, amit elhallgatnak, mint amit kikiáltanak. Jobb, ha borul a forma logikája, mint ha fennáll. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
ARRÓL SZÓL, HOGY MEHETÜNK Illaberek / Katona József Színház
Ha megpróbálnánk összegyűjteni a színház világának híres kivándorlóit, meglepően hosszú listát kapnánk. FRAUENHOFFER GYÖRGY KRITIKÁJA.
APOKRIF Ödön von Horváth: A végítélet napja / Katona József Színház
A Woyzeck-parafrázisként is számon tartott színmű a Georg Büchner(–Tom Waits) Woyzeckjét a Katonában jelenleg ugyancsak játszó Keresztes Tamás állomásfőnök-alakítása révén kerül legközelebb az előadás elején ígérkező magas, metsző horizonthoz. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
TALÁN JÖVŐRE Mohácsi testvérek (Carlo Goldoni azonos című darabja alapján): A nyaralás / Katona József Színház
Szerencsés a hajótörött, ha rumos hordóba kapaszkodva sodródik a szárazföld felé. Léket kapott színmű hajótörött nézőiként annyi az örömünk ezen az estén, hogy nem is túl ritkán jót húzhatunk a kotyogó szeszből. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.