Radnóti Táj-könyve számomra az utóbbi évtizedek egyik leginvenciózusabb és leginspiratívabb szellemi kalandja, hol szellemes, hol elgondolkodtató, hol megrendítő olvasmány. RÉNYI ANDRÁS ELEMZÉSE.
Az imént még köztünk élt nagyságok és már névről is csak nagyon kevesek számára ismerős alakok egyaránt ott sorjáznak Radnóti Sándor új kötetének lapjain. Majdnem kész a leltár. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Különben egy Vojnich képről szeretnék beszámolni, ami a nagyszobánk, na most ez elég relatív, már hogy nagy vagy nem a nagyszoba, mindenesetre annak a falán függ, és magától a művésznőtől kaptam. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Amennyire meg tudom ítélni, Jo Nesbø új művét tartózkodva, ha nem éppen fanyalogva fogadta a nemzetközi kritika. Én nagyszerűnek tartom. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Tizenöt évvel ezelőtt rettenetes ledorongoló kritikát írtam Gerlóczy Márton első könyvéről. Kultuszkönyv lehet belőle, de irodalom nem. Azt nem írtam, csak gondoltam, hogy szerzőjének nem is kellene irodalommal foglalkoznia. Ebben tévedtem. Mostani könyvét érdemes volt megírni. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
A „teljes kép Auschwitzról”, ahogy Radnóti is utal rá, giccs lehet, vagy hazugság. MIKLÓS LEÓ ÍRÁSA.
Váradi Júlia kitűnő interjúkötetében érdekes beszélgetéseket közöl a Saul fia rendezőjével, főszereplőjével, operatőrével, hangmérnökével, díszlettervezőjével, történész tanácsadójával, producerével és a filmet finanszírozó alap vezérigazgatójával. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Végel László gazdag életművének egyik legjobb darabját írta meg ebben a szövevényes pikareszk regényben. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
A Revizor – „A kritikai portál” – online folyóirat Lesznai Anna a Kezdetben volt a kert című könyvének 2015-ös újra kiadása kapcsán azt állítja rólam, hogy „hozzáértés” híján, kiadó vezetői pozíciómmal visszaélve oroztam el igazi „hozzáértők” elől a könyv utószava megírását, azaz: tudásom nem képesít e feladatra, valamint „dilettáns”-nak minősít. KŐBÁNYAI JÁNOS ÍRÁSÁT BETŰHÍVEN KÖZÖLJÜK.
Ha térben és áttekinthetően szeretnénk látni A végső kocsma gondolat-áradásának fontosabb pontjait, leghelyesebb, ha a pokol köreiként képzeljük el mindazt, amit Kertész ebben a kötetében magára vesz, és önmagáról állít. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Az irodalmi műfajként értett emlékkönyv – akár az élőt köszöntő Festschrift típusba tartozik, akár egy eltávozott írót idéz meg – szükségképp nem mentes a nagy szavaktól. Nincs ez másképp a 2010. augusztus 27-én elhunyt költő emlékére kiadott kötet esetében sem. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Kihurcolták a múzeumból, behurcolják az alkotmányba – áll a borítón, összefoglalásaként annak a „reszakralizációs” szándéknak, mellyel a 2000-ben és most is regnáló hatalomközpontosítók – önérdekű praktikáik legitimálásáért – legbecsesebb közös történelmi tradícióinkat is kisajátítanák. RÉNYI ANDRÁS ÍRÁSA.
„A másik könyv” – meglehet, az olvasó önkéntelenül is így azonosítja a magisztrális jelentőségű Jöjj és láss! közvetlen szomszédságában megjelent kötetet, amely Radnóti Sándor elmúlt tíz évének rövidebb írásait fogja egybe. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Hogy őszinte legyek, nem akartam egy levegőt szívni ezzel a miniszterelnökkel. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.