Egy nagyobbára csupán névről ismerős irodalomtörténeti klasszikus és egy legfeljebb tán címében ismert, ám színháztörténeti becsű vígjáték – a Katona új produkciója a tiszteletreméltó vállalkozás mindahány ismérvével rendelkezik. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Nagy mesterek, ha találkoznak: az érett Molière és a megszokott formáját hozó Silviu Purcărete a debreceni színházban adtak randevút egymásnak. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A bemutatóhoz a rendező és a díszlettervező új fordítást készített, melynek egyik jellegzetessége, hogy metszőn váltogatja a tegezést és a magázást. A két megszólításmód maga is kiélezett párbeszédet folytat Zsótér Sándor dialógusszínházában. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Megkérdőjelezni a régit akkor érdemes és úgy elegáns, ha az újragondolás iránymutató, eredeti vállalkozásnak bizonyul, márpedig a kecskeméti színház Bánk bánja innen nézve is fején találta a szöget. A jelszónk lészen: B. B. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A kulisszadrámák és -szkriptek brit kismesterének ezredvégi művéből idén Dustin Hoffmann rendez filmváltozatot, Maggie Smith és Albert Finney főszereplésével. Innen kívánunk neki sok szerencsét e vállalkozásához! LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Mi lehet drámaibb egy terrortámadásnál? Mi lehet drámaiatlanabb egy túszszedő akció elmesélésénél? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
2004 óta töretlen sikerrel játssza Spiró György komédiáját a Katona József Színház: az előadásra alig lehet jegyet kapni. Időközben Győrben is bemutatták a művet, Török Ferenc pedig filmet forgatott belőle. Nyíregyházán a színmű zenés betétekkel feltuningolt változata látható. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Az „egyik kutya, másik eb” képletű hatalmi játszmák drámai-színpadi regnálása az ezerkilencszázötvenes évek elején kezdődött, nálunk a hetvenes-nyolcvanas években tetőzött. De semmi jele, hogy a kérdéskörtől egyhamar búcsút kellene vennünk. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.