A televíziónak készített filmek alkotói vagy azt gondolják, hogy a televízió a kísérletezés terepe, vagy azt, hogy a tévéfilm ujjgyakorlat. Vagy pedig, hogy a tévéfilm ad lehetőséget arra, hogy egy másik stílusban, egy másik műfajban is kipróbálják magukat. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Ezen a kedves Revizor-olvasó nem fog meglepődni, én is inkább magam miatt írom le sokadszor: a sajtó megalázásának útszéli, cinikus kísérlete ellen magyar íróként és állampolgárként a leghatározottabban tiltakozom. PARTI NAGY LAJOS ÍRÁSA.
Kit érdekel ma a Szovjetunió, annak hajdani főtitkára s botrányhős lánya? Sorssá lényegülhet-e egy diktatúra árnyékában mindent megkapó vagy megszerző nő élete? Dráma vagy csupán egy parádés szerep lehetőségét kínáló szöveg a Dolcsaja Vita? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Ödön von Horváth népszínjátékként határozta meg darabjai műfaját. A Bagossy László által rendezett Kasimir és Karoline világában mi vagyunk a „nép”, akinek szórakoztatására finoman kidolgozott, precíz és élvezetes színjáték zajlik az Örkény Színház stilizált színpadán. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Az első felvonás elején a függöny előtt lehulló néhány magányos, őszi falevél és maga az előadás is az elmúlásra és az öregedésre emlékezteti a nézőt, de ezzel együtt nem feledteti, hogy a Thália falain kívül tombol a nyár. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Csákányi Eszter egyszemélyes produkciója nem monológ, nem monodráma, nem megszokott formájú önálló est, bár mindből van benne egy kicsi. Leginkább olyan bravúráriához hasonlítanám, amelyben kivételes képességű operisták adnak számot technikai és művészi tudásukról. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
És megint bedugja hosszú nyakát a gólya, még hosszabb csőrében megint pólya csüng. Épp ideje, az előző gyermek megint csúnya véget ért. Anyusunk és Apusunk lankadatlan derűvel néz az újabb megpróbáltatás elé. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Fenyőfa, forraltbor, almássütemény és „rubintea” télies szinesztéziájába illeszkednek a Nyugat-év záróestjének programjai a Petőfi Irodalmi Múzeum majd’ összes termeiben. BORGOS ANNA ÍRÁSA.
„Bármily kicsiny mértékben név nélkül és névtelenül akár tudtok róla akár nem / Ott leszek valahol a szavában és a szívében annak is ki rólam sose hallott.” Ki írta e sorokat? Karinthy Frigyes. S igaza lett; bizonyítja a PIM-ben rendezett, teltházas pódiumbeszélgetés. SZEGŐ JÁNOS CIKKE.
„Ezen a helyen az Új Színház Tisztújítását kellene kritizálnom, de mivel kritikán aluli, takarja homály” – írta a premier tájékán Koltai Tamás e recenzió tárgyáról. Megértem indulatát. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA.
A dicsőült folyóirat emlékének szentelt esztendő nyitóeseményét január 15-én rendezték a Király utcai VAM Design Centerben. A jelenkori magyar kultúra hódolt a Nyugat előtt. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.