Pallagi Melitta

MITŐL LESZ VALAKIBŐL HŐS?
Tér12 Kulturális Egyesület: Antigoné / Stúdió K Színház

A csilivili díszletek lecsurognak a színpadról, elárasztják a bársonyszőnyeges nézőteret is, a hatalmas szereplőgárda ruhakölteményeit elnézegetnénk napestig, itt boldog a jelen (de még boldogabb a jövő!), itt otthon van a remény és a család (a hazáról már ne is beszéljünk!), hej, beh szép hely is Magyarország, bokréta az Úr kalapján! KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

BACON VITRINÉBEN
Kosztolányi Dezső – Garai Judit: Nero / Stúdió K színház

A Vígszínház meghívott művésze, ifjabb Vidnyánszky Attila most nem úgy ficánkol és lubickol, mint, mondjuk, az anyaszínházában bemutatott Hamlet technocirkuszi porondján, hanem tényleg megindítóan vergődik és szenved a Stúdió K egzisztenciális szorongásokat befogadni és kifejezni képes színterén. Mint Francis Bacon festményeinek őrjöngő ketreclényei. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

CSAJOS ESTE ALEPPÓBAN
Topolcsányi Laura-Boros Ádám: Az utolsó aleppói bohóc / Stúdio K Színház

A háború gyilkos természete nem változott az évszázadok alatt, de a média manipulatív szerepe és az ezzel kapcsolatban kialakult fogyasztói szokások sokszor érzéketlenné teszik a nézőt a távoli borzalmak iránt. Blaskó Borbála rendezése ezt a tűrhetetlen állapotot igyekszik felszámolni bennünk. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

ELTŰNT IDŐK NYOMÁBAN
Fekete Ádám: Reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal főleg) / Stúdió K Színház

Ki ne ismerné a gyermekkor iránti nosztalgiát? Néha visszamennénk a régmúlt időkbe, amikor még könnyű és gondtalan volt minden, vagy legalábbis annak tűnt, iskolába és osztálykirándulásokra jártunk, anyukánk sonkás szendvicsével a táskánkban, vagy csak álmodozva flamingókat kergettünk… DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

TÚLSÓZVA
Bakfitty / k2 Színház – Stúdió K Színház

Harminc-harmincöt esztendeje a magyar színház gyakran interpretált olyan drámaszövegeket, amelyekből „a sorok közül” kellett kihallani a jelentést. Manapság számos előadás az aktuális valóság unalomig ismételt szövegeivel, nyelvhasználatával él – és jó, ha van mögötte valami. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

GYŰLÖLNI NEM
24. THEALTER, Szeged

A színház mint szeizmográf: a THEALTER utolsó három napján látott előadások akkor is a mi világunkról mondtak véleményt, ha első ránézésre úgy tűnt, egészen máshol és máskor játszódtak. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA, 3. RÉSZ.

Tovább a cikkhez