Oscar-jelölt filmek 2013

A SZCIENTOLÓGIA MAGZATKORÁRÓL
A mester

Paul Thomas Anderson a több Oscar-díjas Vérző olaj után öt évvel hipnotikus erejű két és fél órát kínál nekünk. A mester nyitó képsorain a hajócsavar felkavarta tenger hullámzásának lassított felvételeit látjuk, a zárlatban pedig a főhős egy óriási homoknő mellett fekszik lusta, füstös jazz zenére. Ami a két tengerparti jelenet közt van, arról a vetítés után sokáig lehet beszélgetni. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

LINCOLN, A KIRÁLY
Lincoln

Djangót nem érdekelte a rendszer, csak asszonyát akarta kiszabadítani a rabszolgatartók karmaiból; Lincoln ellenben annak ellenére szüntette meg a rabszolgaságot, hogy nem kapott jutalmul tüzes szeretőt. Január második rabszolga-témájú filmje a mozikban. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

ÉS ANNA MEGINT A VONAT ALÁ VETI MAGÁT
Anna Karenina

Tolsztoj regénye – Tom Stoppard drámaírónak köszönhetően – színpadától megszabadult darabbá változik, melyet egyedül Joe Wright rendező lendületes kamerája képes kordában tartani. Hogy szükséges-e az újabb adaptáció, azt a feldolgozás módja még nem indokolja, a figyelmet azonban felkelti. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

TÉSZTÁS WESTERN
Django elszabadul

Tarantino nagyon szereti a spagetti westernt – ez kiderült a Kill Bill-ből, a Becstelen brigantykból és az ismeretlen olasz filmcímekkel dobálózó interjúkból is. Az egykori videotékás csak most kerített sort rá, hogy egy teljes filmmel tisztelegjen a lenézett alműfaj előtt. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

KIKUKÁZOTT SZERELMESEK
Napos oldal

Kinevetni a legsúlyosabb lelki nyűgjeinket – többek között erre csábít David O. Russell bipoláris randifilmje. A felváltva vicces és szívfacsaró Napos oldal alighanem az egyik legjobb amerikai mozi tavalyról. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

TEKNŐ BIRODALMÁBAN
A messzi dél vadjai

Arisztotelész óta tudjuk, hogy a rút is lehet szép. A tavalyi év Sundance-kedvence minden percében ezt bizonyítja: Lucy Alibar egyfelvonásos színdarabjából egyszerre naprakész, tragikus és varázslatos feldolgozás született. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

OSCARÉRT A BARIKÁDRA
A nyomorultak

Ahogy azt a műfaj elkötelezett hívei is jól tudják, a musicalek előadásának rendszerint két buktatója szokott lenni: a játék meg az éneklés. Erre a sokszorosan megalapozott vélelemre még az olyan szuperprodukciók sem cáfolnak rá, mint amilyen A nyomorultak. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Tovább a cikkhez

PÍ-VÍZ
Pí élete

Ang Lee spirituális látványmozijában mintha a Gettómilliomos hősét a Titanic egyik Mentőcsónakján látnánk, amelyen egy animált bengáli tigris az egyik potyautas. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez