A trianoni békekötés századik évfordulójára jelent meg a Cserna-Szabó András és Fehér Renátó szerkesztette novellaantológia. A tizenegy novella kortárs szerzői számára Örkény megadta a hangot, s ők a „Mi lett volna ha?” kérdésére válaszul alternatív Trianon-képet festenek, illetve magyar történelmet írnak. JUHÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Örkény István
MI LETT VOLNA HA?
TORNÁZÓ VÁGYAK TORA Örkény István: Macskajáték / Nemzeti Színház
A Nemzetiben nem Örkény Macskajáték című színdarabját játsszák, hanem saját verziót, amelyet Kulcsár Edit dramaturg a színpadi műből, az alapjául szolgáló regényből és a filmből szerkesztett össze. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
ASZTALNÁL, MUNKARUHÁBAN Háy János: Kik vagytok ti? Kötelező magyar irodalom
Találkozások élménybeszámolói ezek az írások. Nem irodalomtörténeti kalauz, nem is tudományos munka ez. Nem akar az lenni. De ha még sokáig rosszul reklámozzák, ez lesz az a könyv, amit merő tévedésből „pihévé szednek hűvös kócsagok”. Kár lenne. GABNAI KATALIN ELEMZÉSE.
FELNÉGYELNI SEM LEHET Örkény István: Tóték / Szegedi Nemzeti Színház
Jó pár diétás szezon után, már nagyon várták a szegediek az új színházvezetés évadnyitó előadását, és nem csalódtak. A Tóték című előadás nem kevesebbet állít, mint hogy ami velünk történik, arról mi tehetünk, s ha engedjük a szörnyet nagyra nőni, felfal bennünket. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
VÉGJÁTÉK A SZINVA MENTÉN Örkény István: Tóték / Miskolci Nemzeti Színház
A mi hosszan elnyúló, feldolgozatlan nemzeti tragédiánk és Örkény zsenialitása együttesen szükséges ahhoz, hogy elmondhassuk: a Tóték nem akar klasszicizálódni. Nem akar, az istennek se! LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
DRÓTOSTÓTÁGAS Örkény István: Tóték / Aradi Kamaraszínház, MASZK Egyesület, Szeged
A Tóték már a színpadra állítás mikéntjével is a hazai közgondolkodást tükrözi. Vádol, de saját számonkérhetőségét mintha eleve elutasítaná: végtére is annyira úgysem lehet összecsapott a díszlet, ízléstelen a jelmezterv vagy erőltetett a szerepformálás, hogy elüssön az előadás groteszk hangvételétől. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
KI AZ A WOLFNÉ? Mi mennyi? – Örkény István százéves / Petőfi Irodalmi Múzeum
„Jól olvasódik” – írta Szerb Antal 1937-ben kelt lektori jelentésében Örkény Félálom című regényéről, s tán maga sem sejtette (bár ki, ha ő nem), hogy az életmű befogadása ennek jegyében zajlik majd végig. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A HOSSZÚ ÉLET TITKA Örkény: Tóték / Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, Szegedi Szabadtéri Játékok 2010
A 2004-es (!) premier óta a beregszásziak Tóték-előadása mit sem veszített erejéből. Aki ismeri őket, nem lepődik meg az állításon: mára a produkció számos új ízzel és színnel gazdagodott. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
MINTHA SKATULYÁBÓL Örkény István: Macskajáték / Soproni Petőfi Színház, Rivalda Fesztivál 2010
Látszólag tip-top előadás a soproni, a főszerepekben nem lebecsülendő színészi teljesítményekkel. A budapesti vendégjátékon őszintén meg is tapsolta a Thália (Arizona Stúdió) közönsége. Az eredmény mégsem lelkesítő. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
HŰ ÉS HŰTLEN Örkény István: Macskajáték / Örkény Színház
Minimálszínház, amelyben nem a külső cselekvések fontosak – alig-alig vannak –, hanem a színészi jelenlét, a belső történések, valamint az Örkény István eredeti kisregényéhez is visszanyúló szöveg. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
AZ ÖRKÉNYARCÚ EMBER Szirák Péter: Örkény István (pályakép)
Pályaképet írni nehéz. Érettségi dolgozattól többkötetnyi terjedelemig ugyanaz a feladvány: egyensúlyt találni műértelmezés és életrajz között. SZOLCSÁNYI ÁKOS KRITIKÁJA.