Koitusz szigetén járunk, a talán nem is annyira távoli jövőben. Az alfákat megölték, a bétákat átnevelték. Az omegák, vagyis a régi rendszer „vesztesei” uralkodnak, élükön Henrikkel, a kiherélt alfával. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
Tar Sándor világlátásának illúziótlansága, keménysége találkozik a játékban Gothár Péter szatirikus szemléletének élességével, radikalizmusával. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Ha ránézünk a Kalligram kiadóra, könnyen azonosítható képet látunk, s ez a kép némileg különbözik a néhány évvel korábbitól. A Kalligram zömmel magyar szerzőket ad ki, figyel az új, „peremről” bekerült szerzőkre. Megőrizte társadalomtudományi érdeklődését is és nyit a világirodalom „nagy nyelvei” irányába. A portfólió korábbi jellegzetessége, a közép- és kelet-európai irodalom szerzőinek kiadása viszont zsugorodni látszik. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA.
„Egyáltalán mikor és mivel kezdődik el a történet” – kérdezhetnénk mi is Németh Gábor elbeszélőjével: hogyan adhatunk számot az idegenséggel, s azon belül is a megvetett vagy a félelmet keltő idegenséggel szembeni nyugati diszpozícióink, elvárásaink és reakcióink eredetéről, elsajátításuk folyamatáról, s az esetenkénti zavaruk okairól? CSUKA BOTOND RECENZIÓJA.
Nézegetem a recepciót, „a kezdet kínja jelzi a vállalkozás nehézségét”, látom, többfelé, ez is egy lehetséges módszer, kritika helyett bőséggel idézni, mi több, EP által idézett idézetet EP-től idézni. NÉMETH GÁBOR ÍRÁSA.
A Libri Kiadó másodszor jelentet meg kis kötetet az Amnesty Internationallal közösen; a koncepció az, hogy a jogtiprásokat az egész világon figyelemmel kísérő Amnesty egy-egy konkrét történetet ad „alapanyagként” kiváló íróknak, akik rövid szövegekben (leggyakrabban novellákban) reflektálnak ezekre. KÁLMÁN C. GYÖRGY KRITIKÁJA.
Régóta lehetett tudni, hogy írja, hiszen részleteket már korábban közölt készülő regényéből. Főhőse a tökéletes helyszínt keresi. Ő, többször át- és hozzáírva, a tökéletes sztorit és szerkezetet. A Könyvfesztiválra jelent meg Németh Gábor könyve, az Egy mormota nyara. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Akadnak novellásabbnak meg versesebbnek látszó szövegek is Szaniszló Judit első, papírra nyomott könyvében, de leginkább egy családregény vagy önmesélés szilánkjai ezek. Szófaragások és -viccek, tépelődések, önkarcolások. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Túlélési stratégiákról, városokról, derűs depresszióról, az irodalmi lektűr szépirodalomhoz való viszonyáról és persze – A harmadik híd című regénye kapcsán – a hajléktalanság szabadságként való értelmezéséről is szó esett a MüPa Literárium-estjén, amelynek vendége Szilasi László volt. Az írót a magán- és közéleti kérdésekről Veiszer Alinda faggatta. POGRÁNYI PÉTER ÍRÁSA.
Gyilkosság, sőt gyermek-, kéj- és/vagy rablógyilkosság. Többrendbeli. Halottgyalázás, vérvád, társtettesség, exhumálás. Hamis tanúzás, koncepciós per, törvénysértő ítélet, kivégzés. S ez mind mellékes. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A kettes villamos Müpába vezető kellemes útvonalát ezúttal felváltja a döcögős alternatív buszjárat és nyikorgós átszállás. A jegylyukasztós-helykeresős-hirtelenfékezős mizéria hangos panaszra fakaszt egy szépen rajzolt arcú, fáradt asszonyt. Nyomában mosolygós, halmozottan sérült fia. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
A Petőfi Irodalmi Múzeum sorozatában Lévai Balázs és beszélgetőtársai Szerb Antalnak adtak LégyOttot. A jókedélyű csevegés során szó esett például Pege Aladárról, Umberto Ecóról, a Da Vinci-kódról. A címben feltett kérdésre válasz az est végéig nem érkezett. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.