Egy öreg hippi tanít. A gyerekek zenélnek, vitatkoznak, tanulnak. Nem látunk mást, csak iskolai hétköznapokat, ez a közel négyórás dokumentumfilm mégis az év legfelemelőbb moziélménye. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A Halloween-filmek közismert sorozatgyilkosa, Michael Myers több mint 40 éve jelen van popkultúránkban, aligha véletlenül. A késes mumus egy továbbra is megoldatlan társadalmi probléma tünetének szimbóluma, így a szerepeltetése 2021-ben is aktuális. SÜLL KRISTÓF KRITIKÁJA.
Az egyik legfelkapottabb kortárs rendező a sci-fi irodalom talán legismertebb alapművét adaptálta. Kis hiányérzetünk azonban így is lehet a végeredmény láttán. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Mindig izgalmas látni, amikor egy alkotó eléri karrierjének azon pontját, amikor már bármit megtehet. Wes Anderson legújabb filmje ennek ékes példája, melynek talán rajongói örülhetnek majd legjobban. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
Ridley Scott középkori eposza két férfi évtizedes szembenállását és egy nemi erőszak valós történetét meséli el, miközben tolakodó politikai üzenet nélkül talál párhuzamot a jelennel. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA.
A szakadár ősi, mégis friss kérdést feszeget: mi alapján határozzuk meg az állam számára legfőbb jót? Van, akiből aztán a válaszadás közben a szólásszabadság mártírja lesz. GYÖRE GABRIELLA KRITIKÁJA.
A szexuális zaklatás témáját számos film járja körül (Remélem legközelebb sikerül meghalnod :),FOMO – Megosztod, és uralkodsz, A vadászat) viszont a Csapda a neten úgy teszi kézzelfoghatóvá a jelenséget, hogy valósága bármely fikciónál hátborzongatóbb képet mutat. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Ez a dolgunk a Velencei Filmfesztiválon bemutatott Eltörölni Frankot főhőse, illetve Fabricius Gábor rendező szerint, és tényleg valami ilyesmire vállalkozik maga a film is, ám a történet hiánya rányomja a bélyegét a mozira. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Kis Hajni debütáló nagyjátékfilmje vérbeli kelet-európai történet sorstragédiákkal, jobb életre vágyó hősökkel, sok humorral és megható pillanatokkal. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
Az olyan kultikus-mitikus karakterek, mint amilyen a 007-es ügynök, James Bond is, akkor futják a legjobb formájukat, ha az alkotók elég merészek ahhoz, hogy feszegessék a figura és univerzumának határait. A Nincs idő meghalni az egyik leginkább maradandó Bond-filmként pontosan ezt teszi. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A kora harmincasok útkeresését dolgozza fel Grosan Cristina első nagyjátékfilmje, mely kínzó űrt tölt be a hazai filmes palettán. Végre újra van jó magyar szerzői vígjáték! VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
A velencei zsűri különdíjával jutalmazott orosz film egy hithű párttitkár keserű kiábrándulásának még keserűbben aktuális története. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Az őszi táj, a szívfájdító téma, a nagy színészek – Colin Firth, Stanley Tucci – játéka kifejti a hatását, pedig a Szupernóva mehetne sokkal mélyebbre is. Elegáns giccs, ahogy azt csak a britek tudják. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmje kiválóan egyesíti a szerzői magyar filmes tradíciókat a thriller elemeivel. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
A kilencvenes évek tévéfilmjeit idéző történetből James Wan horrorba oltott krimit forgatott, ami egyszerre igényes és frusztrálóan zavaros. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA.