A Marvel stúdió ismét újabb műfajhoz nyúlt: a távol-keleti harcművész-filmek világát sikerrel idézi meg. A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája a stúdió idei legjobb alkotása. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
Szabó Győző életrajzi filmjéből csak egy hús-vér Szabó Győző, meg némi bátorság hiányzik. Ez azonban még így is Herendi Gábor eddigi legjobb mozija. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
A nyolcvanas évektől újat mondani képtelen heist vígjáték filmsorozat, ami 2020-ban nemcsak bárgyú, de régen elavult is. Sovány vigasz, hogy A Jönsson banda olykor képes felmutatni bájosságát. NAGY TIBOR KRITIKÁJA.
Komolyabb társadalmi üzenet megfogalmazásával próbálkozik, ám végül saját műfaja csapdájába esik a Kampókéz, miközben a néző értetlenül áll a szép kiállítású, de komolytalanná váló filmet látva. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
Az Új múlt lényegében Kathryn Bigelow A halál napja című neo noárjának lagymatag újraértelmezése. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Két tehetségtelen író, némi megcsalás, illetve a kötelező színjáték: ez a legújabb magyar romkom receptje. Szinte hihetetlen, de az Így vagy tökéletes mégis működik. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Végre egy jó videojátékfilm! Ryan Reynolds nem váltja meg a gémervilágot, de Truman show-ja néha vicces, sokszor szórakoztató, és még Hollywood szuperhőskultuszának is beint. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Az abszurd helyzetből induló film tudatosan építi fel saját anyadrámáját, izlandi tündérmeséjét, modern bibliai példázatát, a tartalomhoz viszont nem társul kellően érett forma. NAGY TIBOR KRITIKÁJA.
A Warner Bros. és James Gunn új szuperhősfilmje a feje tetejére állítja a műfaj kliséit, és őrülten kreatív szórakozást nyújt szokatlan humorral és sok vérrel. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA.
A District 9 fenegyereke a járvány alatt titokban ördögűzős horrorfilmet forgatott, amit megfejelt egy kísérleti speciáliseffekt-technikával. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
M. Night Shyamalan új filmje a tőle megszokott egyediséggel és fokozatosan adagolt terrorral férkőzik be a néző tudatallattijába, a kitartóbbakat pedig emlékezetes élménnyel jutalmazza meg. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
A skandináv filmek jól ismert kliséiből gyúr remek elegyet a Diana esküvője, mely úgy tud szórakoztató lenni, hogy közben nem felejt el érdemben beszélni a család fontosságáról. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Nagy Viktor Oszkár felnövéstörténete csak úgy halmozza a sztereotípiákat, nem tartogatva sok meglepetést nézője számára, de legalább másfél órán át szórakoztat. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
Koreai bevándorlók az amerikai álom napos és árnyoldalán. Nagy szív, nagy dráma, s nagy siker a díjátadókon. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A szerelem nem várhat című német filmben minden pontosan úgy történik, ahogy arra előzetesen számítunk. De miért is volt szükség erre a mozira? VIGH MARTIN KRITIKÁJA.