Scarlett Johanssonnal forgatták újra a kultikus animét, és Amerikában már pusztán ebből a tényből botrány lett. Pedig a botrány az, amit a cyberpunk klasszikussal műveltek. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha elfogadjuk, hogy a természet egyik legfőbb törvénye az álcázás, akkor most elégedetten biccenthetünk: az utóbbi hónapokban ez a második olyan film, amelynek előzetese értelmes, összetett sci-fit ígért. Közepes horror lett belőle. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Szórakoztató látványmusical A szépség és a szörnyeteg. De vajon kiöli a CGI a lelket a meséből? SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Kirsten Stewart világklasszis színésznővé vált két Assayas-film alatt és révén – ez itt a beteljesülés. A kortárs kommunikáció köntösébe bújtatott zavarbaejtő kísértethistória korunk talán legjobb kezű rendezőjétől. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Milyen filmet forgatna Petőfiről? Ki tudja vonni magát a politikai barikádharcokból? És hogyan lett majdnem Jessica Chastain férje? A Kincsem főszerepét játszó Nagy Ervinnel beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Andrew Garfield a hit embere, aki a japánok ellenében keresi a keresztények Istenének igazságát – de ez most egy másik fegyvertelen katona. Martin Scorsese először közel három évtizede akarta elkészíteni ezt a filmet, s bár végül súlyos remekművet tett le az asztalra, tökéletesen érthető, miért nem tolongtak nála a finanszírozók. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Az szinte minden kockájából kiderül, hogy provokatív alkotásnak szánta Bertrand Bonello az új filmjét: francia fiatalok robbantanak Párizsban, egyszerre több helyen. Nem terroristák, nem egy ideológia élharcosai, nem is unalomból teszik. A valódi sokkhatáshoz azonban nem ártott volna egy jóval erősebb mozi. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Lendületes, szórakoztató, vicces és valóban látványos Herendi Gábor Kincsem című szuperprodukciója, csak az utolsó negyed óráját tudnám feledni. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Megint beigazolódik a régi mondás: erős gyanakvással közeledj ahhoz az alkotáshoz, amelyik ájultan dicséri magát a saját plakátján. Torokszorító, éleslátó, fontos, kiszámíthatatlan – zúdítja ránk a minősítéseket, miközben a rendezőpáros első filmjére valójában egyetlen szó illik: felesleges. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Szovjet katonák által megerőszakolt lengyel apácák a második világháború végnapjaiban. A lengyel filmiskola kurzuskínálatába illő téma – eurofilmes modorban és spielbergi befejezéssel. PÁPAI ZSOLT KRITIKÁJA.
„Válaszd a Facebookot, a Twittert, az Instagramot, hátha valakit érdekelsz” – fakad ki Renton keserűen a T2 nagymonológjában. Danny Boyle Trainspottingjának meglepetés-folytatása sok humorral feltöltve, de alapjában véve ugyanabban a nihilben tartja karaktereit, amiről ők maguk döntöttek húsz évvel ezelőtt. BILSICZKY BALÁZS KRITIKÁJA.
Hugh Jackman búcsúzik az X-Men-szériától, s mi is tőle: utolsó, meghökkentően hatásos jelenése során nem csak ellenfeleivel bánik el kegyetlenül, de legendás adamantium pengéivel a néző szívébe is örök életre belekaristolja a Farkas (Wolverine) nevet. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Kevés olyan vörös szőnyegről tudni mostanában, amelyen nem vonult végig A régi város stábja – pedig Kenneth Lonergan legújabb filmjének azért nem csak tapsolni lehet. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Felszabadulás utáni magyar falu küszködik az eltűnni nem akaró múlttal, és ebben játszott saját, elfelejteni remélt felelősségével. Török Ferenc új filmje a rendező életművének és az idei Berlinálé egész felhozatalának egyik kiemelkedő darabja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Az egyik legtehetségesebb magyar elsőfilmest Kostyál Márknak hívják. Mindenféle értelemben vérbő, indulatos és nyers bosszúmozija a kétharmadánál szétcsúszik, de addig olyan emlékezetes figurákkal áll elő, akiknek már nagyon régen a magyar filmszínházak vásznain lett volna a helyük. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.