„A katarzis nem a kis élmények boltja, hanem a nagy élmények nagyáruháza.” Folytatjuk beszélgetés-sorozatunkat a Színikritikusok Díjára jelölt alkotókkal. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Mohácsi János
AKINEK A SZERENCSE MUZSIKÁL, JÁRJA
AVAGY ELMENNEK ŐK Vízkereszt, avagy elmentek ti a jó kurva anyátokba / Kaposvári Egyetem Művészeti Kar
Mi mással énekelhetné el hattyúdalát a Kaposvári Egyetem végzős Mohácsi-osztálya, mint a Vízkereszttel? És hol máshol, ha nem Petörkén? És hogy máshogy, ha nem így? MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
TRASH REALITY Darvas Benedek – Pintér Béla: Parasztopera / Pécsi Nemzeti Színház, POSZT 2011
A kevés előadást megért pécsi Parasztoperát nézve nem lehet figyelmen kívül hagyni a „felhasználás” kérdését. Mohácsi András színpadképe (a sok összepréselt hulladékbála) metaforikusan akár az adaptáció problémájára is utalhat. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
ERKÖLCSTELEN SZEKRÉNY Heltai Jenő: Naftalin / Weöres Sándor Színház, Szombathely
Mohácsi János pályájának jellegzetessége, hogy a nagyformátumú vállalkozások szüneteiben a rendező kifejezetten szórakoztató célzattal „bolondít meg” olyan komédiákat, melyeknek a világa csak látszólag áll távol az övétől. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
MEGHALNI KÖNNYŰ, ÉLNI NEHÉZ Kovács Márton–Mohácsi István–Mohácsi János: Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe / Nemzeti Színház, POSZT 2011
A megtörtént eseményekből kiinduló, a valóságot mesébe oltó, a rejtőzködő költészetet, az (ön)ironikus groteszket és a brutális abszurditást ötvöző mű múltunkkal és jelenünkkel való szembenézésre késztet. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
MEGOLDJA LÍRAIBBAN Molnár Ferenc: Játék a kastélyban / Csiky Gergely Színház, Kaposvár
Molnár Ferenc dramaturgiájának keresztezése Mohácsi Istvánéval; régi és új kaposvári színészek találkozása Mohácsi János rendezői professzionalizmusával; életbevágó kérdésekre való rákérdezés: az évad egyik legfontosabb előadása. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
TEXTUÁLIS ZAKLATÁS Mohácsi István: Francia rúdugrás / Pécsi Nemzeti Színház
Susan Sontag írja, hogy a tragédia és a komédia leginkább egymáshoz való viszonyukban határozhatók meg. A ma közhelyesnek tűnő kijelentés azt is implikálja, hogy nincsenek tiszta műfajok, illetve bármely erre való törekvés a hatás, az élmény rovására mehet. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
NYELVÉBEN ÉG Szakértők koncert / POSZT 2010
A POSZT zenés ajándékkosara a kaposvári színészekből, hallgatókból és budapesti kollégáikból álló kórus és a Mohácsi János színdarabok komponistáiból, zenészeiből álló rezes-húzós-ütős banda koncertje volt a Dóm előtt. Sajátosan nemzeti színű, fanyar és vidám előadás. SISSO ÍRÁSA.
A SZÍNE ÉS A FONÁKJA Michael Frayn: Veszett fejsze / Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat, POSZT 2010
Ne is álmodj a POSZT-ról, kajánkodnak színészei a feldúlt rendezővel, aki csak pislog, magába szállva, szegény. Már minden megtörtént, ami csak megtörténhetett a festett kulisszák előtt és mögött. A premiernek annyi, de virul a színház. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A JÓ, A ROSSZ, A SZÉP, A GONOSZ Tóth Ede: A falu rossza / Kaposvári Csiky Gergely Színház
Boriska fel akarja lógatni magát. Dobálja a csomózott kötelet fölfele egy magasan kiálló gerendára, de a mutatvány sehogy nem akar sikerülni. A humorral dúsított, iróniába áztatott népszínmű virgonc derűvel szólal meg Kaposváron. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
TARTÓS LEROBBANÁS Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél / Pécsi Nemzeti Színház, POSZT 2010
A kisvárosban a pártpreferencia már a szerelmet ostromolja, egy elhibázott voks szinte a szakítással ér fel. Tévedés ne essék: nem napjaink Magyarországán járunk, hanem egy fáradt, poros megyeszékhelyen valahol a román hegyek közt. Úgy százhúsz évvel ezelőtt. NAGY GERGELY MIKLÓS KRITIKÁJA.
KICSI MADÁR KESEREG AZ ÁGON Pintér Béla-Darvas Benedek: Parasztopera / Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar, POSZT 2009, DASZSZ 2009
Ha Balogh Roland Dzsenifernek születik, nincs vérfertőzés. Ha Balogh Imre leleplezi magát, nincs gyilkosság. De nincs ’ha’, csak szomorú tragédia. Boldog esküvő helyett megrendítő gyász. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
JAVÍTOTT KIADÁS Molière-Mohácsi: A képzelt beteg / Pécsi Nemzeti Színház, POSZT 2009
„Ez egyáltalán nem Molière. Pontosabban teljesen az. A fene se tudja, hogy csinálják.” Karsai Györgynek a premier után közvetlenül tett sommás nyilatkozatát olvasva csak bólogathatunk. A kritikusok azért megpróbáltak utánajárni, ezt most hogy is csinálták. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
PERÚJRAFELVÉTEL Istenítélet (A. Miller: Salemi boszorkányok)/ Pécsi Nemzeti Színház, POSZT 2009
Salemi boszorkányokat láthatunk a Pécsi Nemzeti Színház színpadán, ahogy majd’ másfél évtizeddel ezelőtt Kaposvárott. Mohácsi János Miller-átirata nem kapaszkodik az aktualitásokba; a tömeghisztéria természetrajza független az aktuális politikai helyzettől. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
PANNON BÁBSZÍNHÁZ Kovács-Mohácsi-Mohácsi: 56 06 / őrült lélek, vert hadak – Kaposvár
A hazai kritikaírást is szokatlan feladat elé állította a nagy port kavart kaposvári előadás, a Mohácsi-testvérek tiszteletlen tisztelgése 1956 előtt. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.