Miskolci Nemzeti Színház

UNATKOZOM – KÉREM A FÜRDŐKÖPENYEM
Dosztojevszkij: Ördögök / Miskolci Nemzeti Színház

Noha bőven van mondandója az Ördögöket megrendező Béres Attilának a mi saját világunkról, a fontosabbik kérdés mégiscsak az volna, hogy miként, miféle dramaturgiai redukció által válhatnának nyomatékossá a színpadon az ördögi eszméket – mindmáig ható érvényességgel – hordozó regényalakok. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

MAGYAROK, SZERBEK, SZERELMESEK
Hunyady Sándor: Feketeszárú cseresznye / Miskolci Nemzeti Színház

Dúl a háború az országban, a magyarok és a szerbek egymás ellen (is) harcolnak, de a bácskai kisvárosban egymás mellett kell élniük. A szerbeknek el kell viselniük a frontra készülő magyar katonák dajdajozását, erőszakosságát. Az elvesztett háború után viszont a magyaroknak kell összeszorított foggal átadni a hatalmat és tűrni a szerbek által újonnan kinevezett potentátok zaklatásait. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

VESZTESÉG NÉLKÜL – NYERESÉG HÍJÁN
Anders Thomas Jensen: Ádám almái / Miskolci Nemzeti Színház

Megítélésem szerint a társulat tagjai nem tettek egyebet, se többet, se kevesebbet, minthogy figyelmesen és szakszerűen lefordították a filmet a színház közösségi terének formanyelvére, jó érzékkel kiaknázva a fordításműveletben rejlő esélyeket, és nagyjából elkerülve a benne leselkedő veszélyeket. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

EGYMÁS POKLAI
Edward Albee: Nem félünk a farkastól / Miskolci Nemzeti Színház

A Nem félünk a farkastól színreviteleinél általában elhangzik: akkor veszik elő Edward Albee klasszikusát, ha van négy olyan színész egy társulatban, akik miatt érdemes és izgalmas elővenni. Elsősorban Martha és George szerepeit, de tulajdonképpen mind a négy szerepet jutalomjátéknak, bravúrszerepnek tartják. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

SZÍVZŰRÖK
Edmond Rostand: Cyrano / Miskolci Nemzeti Színház

A Cyrano volt a Miskolci Nemzeti Színház idei évadában „a” vígjáték. Félreértésre, de legalábbis másféle nézői elvárásra adhat okot Rostand darabját ezzel a címkével ellátni. És nem csupán azért, mert főhősünk humorát inkább a cinizmus és az önirónia jellemzi, mint a könnyed és frivol viccelődés. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez