A Három nővér a drámairodalom egyik olyan hegycsúcsa, amelyre a legtöbb rendező valami egyéni mászástechnikával igyekszik feljutni. A csúcs meg csak áll, nem rezdül. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Rusznyák Gábor felülemelkedett a prózai mű marxista és pszichoanalitikus olvasatain, és helyette a finoman ironizáló narrátori perspektívából kiindulva építette újra az Édes Annát. KOLLÁR ZSUZSANNA ÍRÁSA.
A Lear király vitán felül Shakespeare egyik legizgalmasabb drámája, Lear pedig az egyik legösszetetteb szereplője. A műben rejlő sokféleség ihlette Keszég László rendezőt és Enyedi Éva dramaturgot is a Lear halála című új adaptáció elkészítésére. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Béres Attila rendezésében a helyszínváltásokkor egy vetítővászon ereszkedik a színpadnyílás elé, amelyen a közhangulatot láthatjuk. Micsoda szerencse, hogy nem ez a közhangulat dönt a halálbüntetés visszaállításáról. Miközben nézem, megszűnök demokratának lenni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A Kaposvári Egyetemen végzett, a k2 Színház egyik alapítója volt, majd két éve elszerződött a Miskolci Nemzeti Színházhoz. Rózsa Krisztiánnal a szakmai fejlődés lehetőségeiről, anyagi biztonságról, színház és magánélet viszonyáról, valamint Mohácsi Jánosról beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Berlin, a húszas évek vége, a harmincasok eleje. Weimarizálódás, szokás rá mondani finoman; fasizálódás, így durvábban. Christopher Isherwood és Alfred Döblin műveiből két, egymástól formailag élesen elütő, tartalmilag azonban egy irányba húzó mű készült: a Kabaré és a Berlin, Alexanderplatz. Miskolcon és a Katonában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Ötvenkét évvel, négy hónappal és három nappal az ősbemutató (Broadway, Bradhurst Theatre 1966. november 20.) után, a hétvégén Miskolcra is megérkezik az utóbbi fél évszázad egyik legkedveltebb – és legnézettebb – musicalje, a Kabaré. LÁNG ZSUZSA ÍRÁSA.
A szótlanok már a végső stádiumban vannak. Kommunikálni nem képesek, bambán néznek maguk elé és gyógyíthatatlanok. Aki azt gondolja, hogy szimbolikus szerepük könnyen lefordítható a mai magyar társadalmi valóságra, téved is, meg nem is. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A Miskolci Nemzeti Színház Bűn és bűnhődés című előadása az elejétől a végéig úgy meséli el a regénybeli sztorit, hogy a középiskolai magyartanárok sem találhatnak benne kivetnivalót, miközben mégis nagyon aktuális. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A cím idézőjelbe került, és a két szó egybe van írva: „Ahogytetszik”. Hát persze, hogy a szerző nem Shakespeare, hanem a „nyomán”. Mert a miskolci előadás nyomokban másokat is tartalmaz. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Tizenöt év Kaposvár, majd a kényszerű távozás után két év Miskolcon, most pedig a kecskeméti társulatot erősíti. Kocsis Pál az Apátlanul című előadásban a POSZT közönségzsűrije, valamint a MASZK legjobb férfi alakításért járó díját vehette át. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Nem jellemző, hogy valaki kétszer kilépjen az ország egyik legszínvonalasabb színházából, miközben egész életében cipeli az ott kapott művészi súlyokat. Mindenkinek van választása. Vagy él vele, vagy nem. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Az idei évad egyik legizgalmasabb előadása a Kivilágos kivirradtig, amelyet Rusznyák Gábor rendezett Miskolcon. Ebben az előadásban Malvin szerepét játssza minden idők egyik legszerényebb színésznője, Máhr Ági. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
A Bandy-lányok miskolci előadása nem elsősorban a dalokról meg a revüről szól. Miközben megmarad szórakoztatónak, és nem megy át szociodrámába, a két tapasztalt dívára írt habkönnyű nosztalgiadarab-jutalomjátékot életárnyalatokra színezik az alkotók. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A Miskolci Nemzeti Színház előadása nem akar több lenni komolyan vett zenés szórakoztatásnál. Ínséges időkben ez nem kis vállalás. És miközben ezt tökéletesen be is teljesíti, az emberben ott bujkál a kisördög. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.