Ronyecz Mária, Gelley Kornél, Horváth József és Vajda László – négyen a Katona József Színház alapító tagjai közül, akiket már nem láthatunk, akik csak emlékeinkben élnek. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A tavaly megjelent, történetét időben visszafelé göngyölítő sikeres regény színpadi változata sokat megőrzött a színtiszta epikumból, elmesélésből. Ha egy narrátor három percben összefoglalná az első részt, máris kezdődhetne a sokkal ütőképesebb második. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„A választott politikusok – legyenek állami vagy önkormányzati vezetők – az általuk felügyelt kulturális intézmények vezetőiről jelenleg nem dönthetnek közvetlenül. Ehelyett egy több sebből vérző, a szereplőket is sokszor megalázó helyzetekbe hozó, sokak szerint álszent procedúrának a részesei, miként maguk a pályázók is.” SCHILLING ÁRPÁD ÍRÁSA.
Gyűlöletáriákból szőtt komor társadalomkép bomlik ki a nemzetostorozó osztrák író, Thomas Bernhard hőseinek ajkán. S miközben bepillantást nyerünk az újraéledő náci veszélytől irtózó nagypolgári család szó szerint is gyászos jelenébe, feltárul a sötétlő múlt, amely beárnyékolja az ingatag jövőt. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Sorozatunkban a színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. Máté Gábort, a Katona József Színház A mi osztályunk-előadásának rendezőjét kritikáról, díjról, szembesítésről kérdeztük. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Terápiás fázisába érkezett Máté Gábor és Horvai István 2003-ban végzett osztályának önéletrajzi ihletettségű, immár a hatodik egynyári részt színre állító közéleti bulvársorozata, melynek jótékony hatásai egyéni és közösségi szinten is reménykeltők. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Sok ilyen súlyos drámát kellene játszani magyar színpadokon, hogy a múlttal való szembenézés végre megvalósulhasson. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Ez a hetedik nyár, úgyhogy lassan memóriatesztnek is beillő feladat, hogy az ember felsorolja a Horvai–Máté-osztály ballagás utáni produkcióinak, különös tekintettel az életjátékoknak, a pontos sorrendjét. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Kölcsönök, körbetartozás, életmódok hitelre. Magyar hétköznapok akkor (Csiky Gergely) és most (Máté Gábor). Meglepően közel, meglepően ismerősen. Valaki pedig odatartja a markát, ha úgy van. És általában úgy van. DERES KORNÉLIA KRITIKÁJA.
A Borsszem Jankó közölte százhuszonöt éve A franczia ördögmalom című karikatúrát. Királyság, Forradalom, Császárság, Köztársaság kabinjait járatja a mini-óriáskerék. A politikacsinálók egyszer fenn, egyszer lenn. A gépezetet kisemberek hajtják, s a malom őket őrli. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Jóval több szerep, mint szereplő, sok beszélgetés, filmszerű vágások, groteszk víziók, kikacsintós irónia a (magyar) kezdő színész sanyarú sorsáról. És valami gyilkosság, bár a krimihangulat elmarad. Tagadhatatlan, hogy van az egészben valami Amerika, de ez inkább csak körítés. MAUL ÁGNES ÍRÁSA.
Ha a morált a többség pressziója s nem az általánosan elfogadott etikai mércék szabják meg, ha a független véleményt megtorolják, a szabad gondolkodó egyik lehetséges útja a társadalomból való kivonulás. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Két ok is van, hogy Meller Rózsira emlékezve folytatódjék a múltfaggató sorozat. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Mindenkinek igaza van – fogalmazott Grecsó Krisztián az előadás szórólapján közzétett idézet szerint. Tersánszky posztumusz társszerzője alighanem komolyan átgondolta e kijelentését, hiszen darabja jószerint minden útjába eső közhelyet és előítéletet megerősít. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A színész-osztályok felvételiztető tanárainak fel van adva a lecke. A kiválasztás során nem pusztán kirobbanó tehetségeket kell keresniük, hanem – mivel az osztályok mini-társulatként működnek – számos egyéb tényezőre is figyelniük kell. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.