Jonathan Freedland A szabadulóművész című könyvét 2023-ban adta ki az Athenaeum. A szerző szerint Rudolf Vrba nevének Anne Franké, Oskar Schindleré és Primo Levié mellett a helye, a soá krónikáinak első sorában. Innen az alcíme: Az ember, aki megszökött Auschwitzból, és beszélt róla a világnak. BORSOVSZKY ÉVA RECENZIÓJA.
második világháború
TANULSÁGOK EGY TANÚSÁGTEVŐTŐL
„VALAHOGY MAJD MEGÚSZOM” Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből
Kiugrás a történelemből – meg kell hagyni, frappáns cím. De mit akar jelenteni? Háborúkból ki lehet ugrani, de a történelemből hogyan? Ezen morfondíroztam, mikor Ungváry Krisztián új könyvét kezembe vettem. Gondoltam, a könyv végére érve választ kapok a kérdésemre. TÓTH IVÁN RECENZIÓJA.
SZERETNI CSELEKEDETTEL ÉS VALÓSÁGGAL Sztehlo Gábor: Háromszázhatvanöt nap. Emlékek a magyarországi zsidómentésről 1944-ben
„… szeretném egy évnek a történetét megírni, ahogy azt átéltem, a maga tapasztalásaival, az élmények leszűrt eredményeivel 1944 márciusától egészen 1945 márciusáig. Háromszázhatvanöt nap? Sokak számára több év nyomorúságával és átélt tapasztalataival ér fel.” NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA.
SORSVÁLASZTÁSOK – IDENTITÁSCSAPDÁK Barna Imre: Kérdezd meg tőle
„Úgy tervezem, hogy egy szép napon leülünk majd az apámmal, és mindent megbeszélünk. Hogy őszerinte mi van, és mi legyen akkor hát énvelem. Az orosz és magyar, pravoszláv és zsidó papírjaimmal. A szibériai mongol felmenőimmel, a szentendrei családommal, Krasznahorka büszke várával, és a tiszta férfiúsággal.” NÓVÉ BÉLA RECENZIÓJA.
NÓ-JÁTÉK AZ EPICENTRUMBAN Klasszikus japán nó-színház a hirosimai Atombomba-dóm előtt
2021. november 15-én mély jelentéssel bíró helyszínen adták elő a hagyományos japán nó-játék két fontos darabját Hirosimában. Az ikonikus Atombomba-dómmal a háttérben az előadások felidézték a világtörténelem egyik legsötétebb időszakát, és bizonyítékul szolgáltak a művészet évszázados katasztrófákat is túlélő erejére. CSEH DÁVID ÍRÁSA.
ZSIDÓ TÉMA – TUTI TÉMA David Schalko: Nehéz csontok
„Bécs, 1938 márciusa. Ausztriát a Harmadik Birodalomhoz csatolják.” Így kezdődik a Nehéz csontok című regény fülszövege, de egyáltalán nem úgy folytatódik, mint ahogyan a kezdőmondat után várná az olvasó. Súlyos történelmi regény helyett gengszterregényt tartunk a kezünkben. Hősök-e a hősök és áldozatok-e az áldozatok? KONOK PÉTER RECENZIÓJA.
SZABADULÁSSZAG Tolnainé Kassai Margit: Óvoda az óvóhelyen – feljegyzések a Sztehlo-gyermekmentésről
Gazdátlanul kóborló katonaló ér egy budai telefonfülkéhez. Bedugja fejét az üveg nélküli ablakon, tétovázik, majd enni kezdi a szélfútta telefonkönyvet. Később őt is horpadt tálakba sarabolják, s viszik az óvóhelyekre. Még meleg. Éhhalál ellen lesz, gyerekeknek. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
CSALÁDI FOTÓALBUMOK Philippe Sands: Kelet-nyugati utca
„Lviv utcái Európa zűrzavaros huszadik századának mikrokozmoszát jelentik, olyan véres konfliktusok gyújtópontját, amelyek kultúrákat téptek szét.” Ebből a mikrokozmoszból származik a nürnbergi per két fontos szereplője és a szerző nagyapja is. Az ő fizikai és szellemi útjukat írja le a Kelet-nyugati utca megrendítő tárgyilagossággal. TÓTH IVÁN RECENZIÓJA.
SODRÓDÁS Géraldine Schwarz: Emlékezet nélkül – Egy európai család története a második világháborútól napjainkig
„Ott ülni ebben a csodálatos teremben, és hallgatni, amint a meghívott harminckét ország minden egyes képviselője azt mondja, szíve szerint befogadná a menekülteket, de legnagyobb sajnálatukra azt kell mondaniuk, hogy… ez nem lehetséges – nos, mindez nagy tanulság és nem kis trauma volt számomra”. Golda Meir, „zsidó megfigyelő”. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.
KITALÁLNI AZ ISTENT Szasa Filipenko: Vörös keresztek
“Mindaz, ami a lágerben történt, olyan buta, kegyetlen és tehetségtelen volt, hogy csak a mindenható létezése tudott megtartani engem. … Muszáj volt kitalálnom a fejemben az istent, akihez majd egyszer járulhatok, hogy magyarázatot követeljek.” SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
A HIÁNY ÉS A SZEMLÉLŐDÉS REGÉNYE Marcel Beyer: Kaltenburg
„Ami mélyen megbántott, ami alapjában rendítette meg a hitemet, első ránézésre apró hibának, merő felületességnek tűnhet, sietséggel vagy az emlékek összemosódásával is magyarázható.” VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.
ELSŐ NEM, MÁSODIK NEM Simone de Beauvoir: Mások vére
Simone de Beauvoir rendszerkritikus, feminista filozófiai és szépirodalmi művei a hatvanas-hetvenes években hatalmas népszerűségnek örvendtek, majd mintha feledésbe merültek volna. Az utóbbi évtizedben azonban a kiadók és az olvasók újra felfedezik őket. HUSZÁR ÁGNES RECENZIÓJA.
MELANKÓLIA VÉSZKORSZAK IDEJÉN Paolo Ventura: Velencei történet-Automaton
Paolo Ventura fotóprojekt-kiállítása eredetileg június elejéig lett volna látogatható a Műcsarnokban. A járvány miatt azonban a tárlat március közepétől virtuálissá vált, és addig, amíg a látogatási tilalmat fel nem oldják, csupán online lehet megnézni.BIHARI ÁGNES RECENZIÓJA.
„EGY NÉMET TISZT SOHA NEM ADJA MEG MAGÁT!” Ungváry Krisztián: Hősök?
Ungváry Krisztián nem először tesz rá kísérletet, hogy Budapest második világháborús ostromának mindmáig kísértő emlékezetét a történettudomány eszközeivel felfoghatóbbá és feldolgozhatóbbá tegye. TÓTH IVÁN RECENZIÓJA.
A GAZDAG ZSIDÓ, AKI JÓL TUDOTT FESTENI… Kihűlt világ. Farkas István (1887-1944) művészete / Magyar Nemzeti Galéria
Farkas István sokadik újrafelfedezését ígéri a Nemzeti Galéria életmű-kiállítása. A tárlatra, amelynek kurátora Kolozsváry Marianna, a saját gyűjteményen kívül öt külföldi és 11 hazai gyűjteményből érkeztek alkotások. Vajon miért kell újra és újra rácsodálkozni az életét 75 éve Auschwitzban végző festő életművére? ZÖLDI ANNA RECENZIÓJA.